Karafiáth OrsolyaEzzel a csodás montázzsal kívánok boldog új évet azoknak, akiket nem utálok!
Nem, nem a bulinkban készültek a felvételek, hanem egy izgalmas gyűjtemény részei.
A kultfelelős még ilyenkor is ott mocorog bennem, szóval:
Az Anonymous Projekt-el ( https://www.anonymous-project.com/ ) a Velencei Biennálén talákoztam (helyszíni fotok a kommentek között). Egy luxusáruház egész felső szintjét, a liftek dekorációját, valamint a levegőt (tényleg, mindenhonnan lógott egy-egy alkotás) “díszítették” vele.
Van kicsi fedés a mi Fortepánunkkal – legalábbis abban, hogy lomtalanításon talált fotókból indult Lee Shulman, de ő a színesekre ment rá, és fáradhatatlunk rendszerezi őket. Viccesek, sztorikat mesélnek, megráznak, néha a nevetés miatt.
A színes fényképezés nagy problémája, hogy a vegyszerek, amik segítenek, idővel elbomlanak – a legtöbb nem éri meg az ötven évet sem. Az Anonymous Project egy olyan művészeti törekvés, amelyik igyekszik értelmet adni az egykor elfeledett emlékeknek.
És egyben felteszi a kérdést: mivégre vagyunk a világban.
És mivel Valéry lázban égek: “Az emlékek elveszett ékszerek.” Valaki rátalál a mi emlékeinkre is. Egymást viseljük.
Nem, nem a bulinkban készültek a felvételek, hanem egy izgalmas gyűjtemény részei.
A kultfelelős még ilyenkor is ott mocorog bennem, szóval:
Az Anonymous Projekt-el ( https://www.anonymous-project.com/ ) a Velencei Biennálén talákoztam (helyszíni fotok a kommentek között). Egy luxusáruház egész felső szintjét, a liftek dekorációját, valamint a levegőt (tényleg, mindenhonnan lógott egy-egy alkotás) “díszítették” vele.
Van kicsi fedés a mi Fortepánunkkal – legalábbis abban, hogy lomtalanításon talált fotókból indult Lee Shulman, de ő a színesekre ment rá, és fáradhatatlunk rendszerezi őket. Viccesek, sztorikat mesélnek, megráznak, néha a nevetés miatt.
A színes fényképezés nagy problémája, hogy a vegyszerek, amik segítenek, idővel elbomlanak – a legtöbb nem éri meg az ötven évet sem. Az Anonymous Project egy olyan művészeti törekvés, amelyik igyekszik értelmet adni az egykor elfeledett emlékeknek.
És egyben felteszi a kérdést: mivégre vagyunk a világban.
És mivel Valéry lázban égek: “Az emlékek elveszett ékszerek.” Valaki rátalál a mi emlékeinkre is. Egymást viseljük.
Egy válasz
– Mini coopereken és nagyon menő motorokon „utazunk”
– dohányt szívtunk, gin tonikot ittunk
– Zenei fesztiválokra mentünk a sárban, talán táncoltunk a tömegben
– Nagyon hosszú napjaink voltak, mert nem volt internetünk, okostelefonunk és közösségi médiánk, és nem törődtünk a TV-vel…
„Tudd: sosem leszel olyan, mint a nagymamád. Valakinek el kellett mondania neked.