Manapság masszázs pisztolynak hívják.
Miskolc. A villamoson hagyta a vibrátorát valaki
Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem az eszakhirnok.com nézeteit tükrözik. Mi a hírt/eseményt közöljük, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.
akkor a villamosvezető tudta a dolgát két állomás között. M ia baj?
Használta a vibrátort és közben ütközött egy Trabanttal?
ez csak egy sebességváltó na
Vibri á ugyan de kis rosszindulatúak vagytok ha jóhiszeműen megnézem ez egy vékonyított últramodern rezgetős botmixer. 😀
Mi van akkor ha ez csak egy mikrofon? Csak valaki vibrinek nézte és rosszul próbálta fel rossz helyen mire az a mikrofon „vakarózni kezdett” és kiesett belőle. 😀 vagyis túlpörögve vízhangzott mint régen a nagy Moszkvak Kreml ünnepségeken többször hangzott el, a „kedves elvtársak sak sak sak”. 😀 Mikor igencsak viszketett mikrofonnak így túlpörögte magát víszhangozva. 😀
És mi van ha egy vízipisztoly ilyen fordítva „elsülős”? 😀 Ahol a „ravaszt” kell meghúzni ott helyette a masszírozós nagynyomású víz” jön ki belőle. 😀
Utolsó előtti éjszakája ez a mai este 2024-nek.
Ki, hogyan tervezi eltölteni az utolsót?
Zenét fogok csinálni.
Két éve az állapotomtól eltekintve megadom a módját. Most nem sütöttem, máskor készülök valamilyen sós süteménnyel is. Most elég volt a karácsonyi, jártam rá mostanáig. Egyedül élek 1985 óta, azelőtt pedig igazi szilveszterünk csak aaddig volt, míg apával éltünk együtt, gyerekpezsgővel és virslivel, malacságokkal, 1967-ig. Most pár hónapja nyugdíjba mentem, hogy ne maradjak örökké rokkantsági ellátott, mégcsak nem is rokkantnyugdíjas, minimál nyugdíjjal. Mondani sem kell, mivel jár lakásfenntartás mellett az ünnep ajándékokkal együtt, de én ennek a kis pénznek is örülök. Jobb, mint a nyomor, a koldulás. Bólét készítek pár éve borral és pezsgővel, sertéspörköltet, most toroskáposztát főzök, mert megmaradt karácsonyról a savanyúkáposzta. Franciasalátát készítek töltött tojásokkal. Éjfélig elvagyok a számítógép előtt, köszöntjük egymást az ismerősökkel, beszélgetünk a rokonokkal. Éjfélkor koccintunk, majd telefonon hívjuk egymást páran. Másnap jönnek a gyerekek, vagy egyedül a nagyobbik lányom új évet köszönteni. Minden évben elmondom nekik, hogy remélem, egyszer mindent megtudtok, s mindenkinek a legjobban alakul a sorsa, megoldódik minden probléma, anyagilag is rendbe jön mindenki. Mindig ugyanez a kívánság, meg persze a tökéletes egészség. Nem szeretek máshoz menni, akkor sem szerettem, mikor fiatal voltam, mindig megbántam. Mikor ismerős párhoz mentünk, csak Hofit és meccset, meg mulatós dalokat néztek, amiket én nem értékeltem. Egyszer elmentünk az alsó túristába szilveszterezni, kölcsön kértem egy zöld estélyi ruhát Sz. Valériától. Nem tudtam,hogy szép vagyok, nekem soha senki nem mondta, 33 éves koromban hallottam először, akkor meg már mindegy volt, mert késő volt. Felkért táncolni Pongó Tibor, az egyik dolgozója a közös munkahelynek, barna bőrű, ellenszenves figura. A volt férjem azt mondta, menjek nyugodtan. de én nem szerettem táncolni, visszafogott voltam nagyon. Elmentem vele egy lassú táncra, hozzám simult és azt mondta, hogy úgy érzi, hogy én kívánom őt. Megmondtam a volt férjem munkatársainak, nem tudom, nem is figyeltem, eltávolították-e. Hát nem kellemes élmény, nem tudtam, hogy lesz folytatása. Inkább egyedül, ahogyan szokták mondani, mint rossz társaságban. Ami régen csömört jelentett, az ma már természetes.
Kívánok kellemes szilvesztert és igazságos új esztendőt!