RÁBA JUDIT
Ne hazudj álmokat!
Száraz lelkek harmatjai villognak
az éjben, lehullott csillagjai
a magasságnak vonyítanak a sörétben,
Örkénynek, az Egy percesében.Szemtelenségek szemeivel ölelnek
Örkénynek, az Egy percesében.Szemtelenségek szemeivel ölelnek
közel az őrzők lángjai,
elveszítettelek örökség, kiestek
a létnek tartóoszlopai.Városok dideregnek irgalomért naponta, keskeny az út felfelé,
szoros a jég pattanása a kövekben,
szerettelek hiába: lökés a vadonba.
elveszítettelek örökség, kiestek
a létnek tartóoszlopai.Városok dideregnek irgalomért naponta, keskeny az út felfelé,
szoros a jég pattanása a kövekben,
szerettelek hiába: lökés a vadonba.
ÉRDEKES A VERS!
SZERKESZTŐ! Mért nem a szerző van a képen S MÉRT 2 NŐ HELYETTE?
Az én karácsonyi versemet fel sem tette, pedig küldtem hozzá képet is. Mégis kedvezőbb Judit helyzete, szimpatikusabb a kommunista szerkesztőnek. Ő a mezítelenség és perverzió képviselője. Ő nem kívánt békességet és igazságot senkinek.