Turizmus. Észak-Magyarország gyengusz, kivéve a faház (!) kategóriát

Ami fájdalmas számomra, hogy 2018-ig betöltött elnöki pozícióm megszűnt. Bár, megtisztelt a kile az „örökös elnöki” címmel, akkora változások szemtanúja lettem a közelmúltban, hogy bizonyára magam sem kívánnám betölteni tovább ezt a megbízatást, még ha lehetőségem is nyílna erre. Nehezen tudok azonosulni sok történéssel azóta is. Most sem értem, hogyan lett, a közel 250 éves múlttal rendelkező ortodox anyahitközség, neológ. Tisztában vagyok azzal, hogy az ortodoxia plusz nehézségekkel jár, főleg vidéken, és hogy jóval szigorúbb keretrendszerrel rendelkezik, melyeknek betartása, nehézségekbe ütközik napjainkban. Mégis úgy érzem, ennek a kilének szellemiségétől idegen a modernebbnek mondott, neológ irányzat. Értem, hogy nem minden az elnevezés: attól, hogy neológnak hívnak valamit, még ortodox módon lehet érezni, imádkozni, megélni hitünket. De akkor is megváltozott valami, és nemcsak a kile új neve az. Lehet engem elfogultsággal, konzervativizmussal, érzelgősséggel vádolni. Vállalom! Engedjék meg nekem.

Az én életemet, munkásságomat, viselt dolgaimat, harcaimat, nem várom el, hogy bárki megértse, átérezze, mert lehetetlen. Nyomós oka van annak, hogy visszasírom az elmúlt 30 évet, melyet a miskolci közösséggel éltem át. Felépítettünk, elértünk valamit, ha mást nem, életre hívtuk és életben tartottuk egymás zsidóságát, így lettünk közösség. Ezért pedig, igenis nagyon sokat kellett tenni.

Végezetül engedtessék meg nekem egy fontos gondolat: az, hogy ma egy élő kile létezik Miskolcon, és még imára is van lehetőség, az sajnos nem természetes jelenség, ismerve a vidéki hitközségek mostoha sorsát. Tudjuk mivé lettek. Az, hogy napjainkban egyáltalán létezik a miskolci kile, az valamikor meg lett alapozva. Mondhatnám úgy is, annak oka van. Fel lett építve, és működtetve volt, hosszú éveken át. Hogy ezért az eredményért mit és hogyan tettem/tettünk, azt csakis az tudhatja, aki akkor ott volt velem/velünk. A hétköznapokban az ünnepeinken, születéskor és gyászunkban, örömünkben és bánatunkban. Ezt ne vitassa el tőlünk, régiektől senki.