Medián: jelentős a Tisza Párt előnye

Orbán Viktor álltal kiépített vezéralapú hierarchia eddig akadály nélkül darált le minden ellenállást és sikeresen egységesítette az egyébként alapvetően konzervatív magyarokat valami ellen.
Hosszú uralkodása alatt természetesen a szerencse is kegyeibe vette az egyébként politikai hazárdírozásra felettébb hajlamos miniszterelnököt. Az EU-ból beáramló pénzeknek köszönhető gazdasági növekedés, a semmiből berobbanó migrációs válság mind kifeszítette a vitorlát – hajójuk gond nélkül ért a célba.
A miniszterelnök zsenijét dicsérje, hogy gyorsan, sikeresen azonosította azokat a problémákat, melyek valóban foglalkoztatták a lakosságot, ellentétben a progresszív ellenzékkel, aki politikai üzeneteit az Egyesült Államokból igyekezett importálni – félreértve a tényt, hogy az európai- és az amerikai kultúra fundamentálisan különböző.
Orbán rámutatott a problémákra (nemzeti szuverenitás kérdése, migráció, identitás stb.) és válaszokat ajánlott. Mire az ellenzék egyáltalán felismerte azokat, a miniszterelnök már négy-öt lépéssel járt előttük, a zsebében tudva a választók szavazatát.
Már nincsenek EU-s pénzek, a magyar gazdaság motorja üresen kopog. A kiépült feudális rendszerben óriási a korrupció, de ez nem igazán zavarná a NER híveit, mert pontosan tudják, hogy a világon semmiben nem különbözne egy hirtelen hatalomra kerülő ellenzék. A hatalom alapját nem csak a végtelen mennyiségben rendelkezésre álló forrás (ellopott pénzek), de az is bebetonozta, hogy az ellenzék sosem lebontani akarta magát a rendszert, hanem beleülni a kiépített hatalmi struktúrába.
A rendszer szilárdságában senki sem kételkedett. Nem ott kezdett erodálódni ahol várták. Nem a külföldi, nyilván ellenséges kormányzatok pumpáltak tőkét az ellenzékbe, hogy felerősödjön, nem külföldi erők szerveztek ellenállást. A saját hübriszük hasította fel az együttműködés szövetét.
Akármilyen hihetetlennek tűnik, a NER-ben dolgozó, a rendszerrel együttműködő emberek többsége tisztességes. A NER szavazói a hazáját szerető, konzervatív értékeket valló emberek közössége. Elvei vannak, gondol valamit a világról. Őszintén hisz például a gyermekvédelemben. Az első törést a pedofilbotrány okozta. A belpolitikai állóvíz felkavarodott.
Magyar Péter megjelenése (és alapvetően ellentmondásos személyisége) egységesítette az atomizálódott ellenzéket, és végre megadta a kegyelemdöfést a MSZMP utódpártjainak valamint azok harcias bohócainak, akikkel gyerekeket lehet ijesztgetni.
Önmagában ez azonban nem lenne elegendő a NER összeomlásához. Van itt azonban valami más: az 1956-os forradalom évfordulóján tett szégyenteljes kijelentései a politikai elit másod- és harmadvonalának.
Természetesen bárki lehet kretén alanyi jogon, de egymás után két politikai szereplő 56-ot relativizáló kijelentései már mást jelent: megfelelést a vezető elképzeléseinek. A kormánypárt tetején ülők azt gondolják 56-ról, hogy hiba volt ellenállni az oroszoknak, de ennél meredekebb a helyzet, hiszen már az is elhangzott, hogy nem a megfelelő katonai- gazdasági szövetségben vagyunk. Csinovnyikok szájából jönnek az ilyen mondatok. Olyanokból, akik bármit megtennének egy buksisimogatásért.
Ez okozza a NER valódi válságát. Tudniillik éppen egy olyan elvi probléma közepébe masírozik bele a kormány, ami magát a rendszer aktív tagjait osztja meg. Nem a Karmelita kolostorban henyélő, a parlamentben bólogató, vagy a bulvármédiában cicáskodó kirakatvezetőkről beszélek. Azokról az emberekről, akik miatt egyáltalán működik ez az ország. Logisztikai szakemberekről, középvezetőkről, katonákról stb. Olyanokról, akik nem szerepelnek a hírekben, nevüket pedig nem tűzik a tollukra a publicisták.
Ezek a konzervatívok sok mindent elviseltek. A koprrupciót, a középkori infrastruktúrát – még a miniszterlenök hintapolitikáját is elfogadták. Nagyon úgy tűnik azonban, hogy most valami összeomlott. Mindenki látja, hogy a miniszterelnök (és holdudvara) nem a békéért, hanem az orosz érdekek miatt turnézik.
Az egyre gyakoribb gyalázatos megnyilvánulások a magyarság múltjával kapcsolatban csak aláhúzzák ezt. Persze a NER propaganda-gépezete mindent elkövetett, hogy az oroszokat a lehető legjobb színben tüntesse fel az elmúlt évtizedben. Az identitás- és genderőrület mellett a hagyományos értékek őrének mutatta be a putyini diktatúrát.
A propaganda azonban nem hozta meg a várt hatást. Bár a konzervatívokat a világból ki lehet üldözni az identitás-kérdések erőltetésével, a magyar társadalmon nem ment át, hogy az oroszok a mi derék barátaink.
Nem sikerült átverni, mert ebben az országban mindenkinek a családjában rúgták le a ruszkik vagy a magyar pribékjeik valakinek a veséjét, de minimum van ismerőse, akinek a családjában történt ilyesmi. A szovjet- kommunista rendszer célpontjai pedig elsősorban a konzervatívok voltak. A NER nagyjából minden támogatójának nagyon határozott véleménye van az orosz befolyás alatti Magyarország történetéről. A miniszterelnöknek is volt, csak időközben történhetett valami. Hogy mi, azt nem tudjuk, de tulajdonképpen nem is lényeges.
A fontos az, hogy óriási tévedésben van a hatalom, amikor megtorlás nélkül hagyja, hogy a szájcsövei gyalázatosan nyilatkozzanak 56-ról, amikor megpróbálja relativizálni a magyar történelmet. Ez ugyanis beindít egy vészcsengőt mindenkiben.
Lehet, hogy a konzervatív, heteroszexuális szavazó egy kanál vízben meg tudná fojtani a progresszív ellenzék szavazóit, és sikítófrászt kap bármikor amikor társadalmi nemekről szól a közbeszéd, de ez nem jelenti azt, hogy ne tudná, hogy mit jelentene, ha Magyarországot visszavezetnék az álmos Ázsiába.
Nem kell szeretnie sem a NATO-t sem az EU-t, de nem kérdés még a NER szavazói között sem (leszámítva a vezetést), hogy a kilépésünk egy újabb Trianonnal érne fel.
Amit nem mér fel most a hatalom, hogy a magyar konzervatívok többsége összeszorított foggal, erőltetett mosollyal, saját kezűleg festené fel a transznemű jelet a harmadik WC-re a közintézményekben, ha eközött és az orosz típusú demokrácia között kellene választania.
Ezt nem érti a hatalom, és löki a társadalmat afelé, hogy választania kelljen.
Most kellene észhez térni, mielőtt akkora lesz a balhé, hogy megint be kell majd hívni a barátainkat rendet rakni. Volt erre ugye már példa.