„Én már az ötnek is tudnék örülni” – ezt Gyulay Zsolt, a Magyar Olimpiai Bizottság vezetője mondta a párizsi játékok kezdete előtt adott interjújában a remélt magyar aranyérmek számát illetően. Fél évvel korábban még merészebb vágyainak adott hangot 10-12 aranyat jósolva.
Hogy mennyi lesz a vége, azt még nem tudjuk, az eddigi olimpiákon az aranyak száma átlagosan 7, az érmeké 19. Ehhez most nagy hajrá kellene (3 arany és 8 érem az eddigi termés), de van még érem- és aranyéremesély is. (2012-ben Londonban 18, 2016-ban Rio de Janeiroban 15, 2021-ben Tokióban pedig 20 érem szerepelt Magyarország neve mellett az éremtáblázaton.)
Egy dolog azonban már biztosnak tűnik, függetlenül attól, hogy az utolsó napokban mennyivel gyarapodik a magyar érmek száma. Nem lehet visszahozni a 90-es évek előtti idők éremesőit pusztán csak azzal, hogy önti a közpénzt a sportba a kormány.
A 2010-ben hatalomra került Orbán-kormány ugyanis rövid időn belül stratégiai ágazattá minősítette a sportot, ami leginkább abban nyilvánult, és nyilvánul meg még a mai napig is, hogy számolatlanul és minden körülmények között jut közpénz a területre. Legyen szó világjárvány okozta gazdasági leállásról vagy recesszióról és súlyos költségvetési gondokról, erre a területre mindig jut pénz. Az viszont egyre világosabban kezd látszani, hogy a pénz nem minden, az eredményesség sokkal több tényezőn múlik.
Ha valaki most ennek cáfolataként az Európa-bajnokságra kijutó fociválogatottat említené, a tény az, hogy ennek a sikernek vajmi kevés köze van a magyar sportfinanszírozáshoz, és még kevésbé nevezhető a magyar utánpótlás sikerének. A válogatott gerincét ugyanis külföldön nevelkedett fiatalok, illetve külföldön játszó rutinosabb játékosok alkotják, akik már korukból fakadóan sem nevezhetők a 2011 utáni magyar utánpótlás termékének. Erről itt írtunk hosszabban.
Felfoghatatlan összeg ment sportra
Visszatérve a sport területére irányított közpénzhez, ennek nagysága felfoghatatlan. A kormány 2010 óta már többféle módon is biztosít forrást a sportra:
- közvetlenül felcímkézve az államkasszából,
- szükség esetén rendeleti úton átcsoportosításokkal teremti meg a forrást a kormány,
- az államkasszába be nem folyó tao-támogatásokon keresztül,
- illetve a sportolók számára kialakított kedvező adózási rendszeren keresztül is segíti a sportolókat foglalkoztató cégeket.
Miután a sportra költött 4,5 ezer milliárd igen jelentős része ment az ingatlanokra, ebből az következik, hogy ez Mészáros-Szíjj-és egyéb NER haverok cégénél kötött ki, amelyek 20-30%os nyereségességet produkáltak.. vagy a „mi sokat adunk a sportra” szlogen mögött a haverok meggazdagodása jelent meg.. és láss csodát, nem a NERes csókos sportágak képviselői szállítják a meglepetéseket pozitív értelemben, hanem akik küzdöttek és külföldi csapatoknál, edzőknél vannak.. lásd Kós Hubert, Vas Blanka, Valter Ati..
És ez nem a teljes összeg, ugyanis pl.: az MTVA-n keresztül évi 100 milliárdokat csorgat a labdarúgó NB I. és NB II.-be (drágábban vette meg a jogokat az MLSZ-től, mint a BL-közvetítésekét), egy tanulmány kimutatta, hogy a „profi” fociklubok bevételének 91%-a érkezett közvetlen, vagy közvetett állami forrásból. Szóval mindennel együtt simán meg van 6000 csilliárd, amiből még most is kijönne Paks II., csak hogy érezzük a nagyságrendet. Eközben járási, megyei diákversenyeken nincs pénz oklevélre, éremre, fél liter ásványvízre a gyerekeknek. Omladozó tornatermek, üres, leharcolt szertárak, de legyen mindennap testnevelés.
4 416 200 000 000 Ft. 2010-től.