Drága mindenki, elárulom abban a förtelmes diktatúrában volt nekünk a fiatalságunk. Oda a torony alá beszéltük meg a randit, a találkozót a barátainkkal, ott futottunk össze a haverokkal – a villanyrendőrnél. Ott alatta vártuk a 14-es és a 12-es buszokat, jön e már álmaink tündére. Ott voltunk képesek akár egy órát is várni , hogy eljöjjön a szívünk hercegnője vagy hercege. Ez az építmény belesimult az utcaképbe, s ha most ismét visszakerül erről csak a fiatalságunk egy -egy érzelmes pillanata jut majd eszünkbe.
Hogy aztán turisztikailag mit hoz a konyhára az már a jövő zenéje. Kevés város dicsekedhet majd , hogy ebben a kiszögelésben Mancson és a lányokon kívül még egy csupa acél villanyrendőrrel is szelfizhetnek.
Fotó: Szívünk hercegnője vagy hercege
Igen, kevés város dicsekedhet azzal, hogy fél lábbal már a sírban járó egoista vén ganéjok szemét módon tönreteszik a város központi helyét, pofánverve a fiatalokat
Értem. De a frusztrációtokat miért a mai fiatalokon kell kitölteni?
Elképzelem, micsoda kedvese lehetett annak, akinek ettől a förmedvényről támad nosztalgikus erekciója.
Erekciója? Attól nem fog újra felállni neki a szottyadt, ha odabasznak egy túlméretes vas faszt a város közepére