Többszörösét kínálják annak a keresetnek, amit az ide érkező vendégmunkások a saját hazájukban kereshetnének, ezért „a gyártósoron ésszel vannak jelen, szervezettebben dolgoznak, átlátják a problémákat, és nem mellesleg semmi motivációjuk nincs arra, hogy betegen feküdjenek egyedül egy munkásszállón. Inkább bemennek a gyárba és dolgoznak. Ebből az következik, hogy hatékonyabbnak ítélik őket (…). Ha angol nyelvtudással keresünk betanított fizikai munkára embereket, a Fülöp-szigetekről egyetlen hirdetésre akár tízezren is jelentkeznek, míg Magyarországon legfeljebb tízen. A vendégmunkások esetében tízezerből vesszük fel a szükséges ötvenet, vagyis a legjobbak jönnek. Ők minimum középfokú, de 30 százalékban akár felsőfokú végzettségűek. Sokkal magasabban képzettek, mint amilyen munkát itt kell végezniük.”