“Maga a történet érdekes….nekem.
Ámde ha kíváncsi vagy rá, nem titkos, leírom röviden.
Az általánosban az igazgató nem szeretett bennünket, így nem javasolt a gimnáziumi felvételre, amit így simán el is utasítottak. Vagyis nem vettek fel a gimibe. Az apám ismerősének az ismerőse volt a gimi igazgatója, bementünk hozzá, hogy mit írjunk a fellebbezésünkbe, A válasz igazi szocializmusbeli volt. Azt mondta, ne csináljunk semmit, én maradjak otthon, és az évnyitó utáni napon menjek be hozzá. Így egész nyáron fel nem vett diák voltam. Az évnyitó után bementem, az igazgató bekérette az elsős naplókat, aztán ahova egy felvett gyerek nem jött be, oda beírt engem. Így lettem gimnazista egy humán osztályban.
A kicsapás is megtörtént harmadikos koromban. Ekkor egy négyes galeri tagja voltam az egyik padsor végében egy járási pártittkár gyerekével együtt. A társaság az új magyar tanár megrendszabályozását tűzte ki célul, na nem diákcsinyekkel, hanem filozófiai vitával. Az új tanár lelkes, meggyőződéses marxista volt, én meg nem. Voltak összeütközéseink, amikor pl. sírva távozott az osztályból, vagy leküldött az igazgatóhoz…..hmmm ez nagy sztori volt….
Egy tanárnak párton kívülinek kell lennie elméletben, hogy emberi módon tudjon tanítani, embereket, akiknek példát kell mindenben mutatnia. Másik dolog, hogy hitt a marxizmus elméleteiben, amelyek sokakat megtévesztettek, de ebben az országban a legtöbben világtörténelmi korokat ismételtek, azoknak csak bohóckodás volt az egész, végig mulatták az elmúlt évtizedeket.