Jezsuita papszentelést ünnepeltek Miskolcon

Ternyák Csaba egri érsek május 20-án pappá szentelte Nevelős Gábor jezsuita szerzetest a miskolci Isteni Ige-templomban.

„Ez a papszentelés többszörös ünnep számunkra. Gábor az első olyan fiatal magyar jezsuita, aki a rendszerváltás után újjászervezett magyar rendtartomány iskolájában, a »Jezsuban« (Fényi Gyula Jezsuita Gimnázium – a szerk.) nevelkedett. Kétszeres, sőt háromszoros öregdiákunk, hiszen a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium hallgatója is volt, és egy éven keresztül a Reneszánsz Tanulmányi Házban is tanult” – köszöntötte az egybegyűlteket a szentmise elején András Attila SJ provinciális.

A misén a szentelendő szülei, családtagjai, barátai mellett részt vett számos rendtárs is. A zenei szolgálatot a jezsuita gimnázium diákjaiból álló kórus végezte Herpainé Velkey Klára vezetésével, az evangéliumot pedig Mihalkov Ferenc SJ olvasta fel, akit – a következő magyar jezsuitaként – ősszel szentelnek fel.

Nevelős Gábor a Miskolc melletti Arnóton született. Az iskola egyik nyílt napján „beleszeretett” a miskolci jezsuita gimnáziumba, ahol ezután nyolc évet töltött, és az akkori igazgató, Ádám János SJ szavain és életpéldáján keresztül már akkor megérintette Isten szeretete, valamint az iskola eszménye, a másokért élő ember mottója. Érettségi után a Budapesti Műszaki Egyetemre járt, és a Szent Ignác Jezsuita Szakkollégium hallgatója lett, s itt tapasztalta meg, mit jelent egy közösségben felelősséget vállalni másokért. Egy évet töltött az akkor még létező Reneszánsz Tanulmányi Házban, diplomamunkáját a napenergia hasznosításának lehetőségeiről írta. 2011-ben belépett a Jézus Társaságába, a noviciátust Budapesten végezte, filozófiát Münchenben tanult, ezután a magisztérium következett Marosvásárhelyen, majd a teológiai tanulmányok Rómában.

Lelkiismeretes, fegyelmezett, precíz, nagylelkű, imádságos, megfontolt, őszinte, párbeszédkész. A hit embere, intenzíven éli az Úrral való kapcsolatát, és erről tanúbizonyságot tesz; jámborság és istenfélelem jellemzi, segítőkész és nagyvonalú, minőségi időt képes rászánni akár ismeretlenekre is. Mindig megmarad a kellően tiszteletteljes hangnemben, kezdeményezi a konfliktusok megbeszélését, realista, néha finom iróniával, de nem tapintatlanul fogalmaz. Önmagával szemben szigorú, másokkal szemben nagylelkű; humoros, gondoskodó ember, rendtársait nagy tisztelettel szólítja meg, visszajelzésekben tapintatos. Kedvenc kutatási területe a teremtésvédelem, a természetben Istent ajándékként látja, s áldozatokat hoz azért, hogy a világ tisztább, igazságosabb, élhetőbb legyen – mutatta be András Attila SJ a szentelendőt.

„Mint a napenergia szakértője, tudja, hogy igazi energiáinkat nem a Napból kapjuk, hanem a mi igazi napunktól, Jézus Krisztustól. Ő tölti fel lemerült lelki akkumulátorainkat” – csatlakozott a provinciális szavaihoz szentbeszédében Ternyák Csaba.

A főpásztor később Szent Pált idézte, aki megtapasztalta Isten gondoskodó szeretetét, és a viszontszeretet lángja lobbant fel benne; a damaszkuszi úton egykori üldözőjéből Krisztus egyik legodaadóbb híve lett.

„Kedves Gábor testvérem, tudom, hogy téged is megragadtak ezek a szavak, mert téged is rabul ejtett Krisztus szeretete. Mérnök vagy. Értesz a számok nyelvén, ismered a fizikai törvényszerűségeket. Biztos vagyok benne, hogy kapásból nagyszerű előadást tudnál itt most tartani nekünk a szakítószilárdság mibenlétéről. És ami érvényes a fizikára, az érvényes a lelki folyamatokra is. Ma az Úrhoz fűződő barátságod végérvényessé válik, és többé senki, semmi nem szakíthat el Krisztus szeretetétől.”

„Jelmondatod szerint válaszd mindennap az életet. Válaszd Krisztust, aki maga az élet, aki meghívott, aki barátjává fogadott. Közben persze tudod azért azt is, hogy valójában ő volt az, aki kiválasztott téged. Úgy éld meg ezt a barátságot, hogy az ne csak kettőtökről szóljon. Hívj meg abba másokat is. Mindenkit, akivel csak kapcsolatba kerülsz. Olyanokat is, akik még nem ismerik őt. Vagy akik elhagyták, de valójában szívesen visszatérnének, csak félnek attól, hogy esetleg megdorgálást kapnak, vagy felhánytorgatják nekik a múltjukat. Talán nincs emberük, aki szeretettel megszólítaná és befogadná őket” – kötötte a szentelendő lelkére Ternyák Csaba.

A szentelés szertartása után András Attila megosztotta a résztvevőkkel: a mise előtt arról beszélgettek a főpásztorral, hogy már öt jezsuitát szentelt pappá. „Miközben Gáborért imádkoztam, volt egy titkos kérésem is: hogy érsek atya a következő években még legalább ennyi jezsuitát szenteljen a magyar rendtartomány számára.” „Nagyon szívesen” – reagált mosolyogva az érsek, mire a provinciális így felelt: „Szaván fogjuk!”

A szertartás végén Nevelős Gábor közvetlen szavakkal mondott köszönetet a szüleinek, családjának, barátainak, rendtársainak és mindenkinek, aki elkísérte a szentelésig vezető úton. A záróáldás előtt Sajgó Szabolcs SJ a papszenteléshez kötődő két szokást idézett fel, amelyeket ez alkalommal Gábor is követett. Az egyik, hogy odaadta édesanyjának azt a szőlőfaluja asszonyai által készített kendőt, rajta az arnóti templom képével, amellyel a szentelés után letörölték kezéről a krizmát. „A kendőt a szokás szerint az anya majd magával viszi a sírba, hogy odaát felmutassa Szent Péternek.” Az édesapa mint az igazságosság és irgalom hordozója pedig azt a stólát fogja megkapni, amellyel az újonnan szentelt pap az első gyóntatását végzi.

A szentelés után a résztvevők agapé keretében köszöntötték az új papot, aki első miséjét május 21-én, vasárnap mutatta be a miskolci Isteni Ige-templomban.

További újmisék: május 28., 11.30, arnóti katolikus templom; június 4., 19 óra, Budapest, Jézus Szíve jezsuita templom.

A szentelés közvetítése ITT visszanézhető.

Forrás: Jezsuita.hu

Fotó: Pásztor Péter

Magyar Kurír