Frankfurter Allgemeine Zeitung
Az ország hozzákezdhet a független sajtó helyreállításához, de ennek leginkább a magyar polgárok fizetik meg az árát – írja a közép-európai térséggel foglalkozó újságíró, Artur Weigandt. Már átfogó reformok vannak folyamatban, ám azokat meglepő gondok körítik. Mindössze három hónappal az Orbán-korszak lezárulta után az országban az elképzelhetetlen dolgokból napi rutin lett.
Nincs más uniós tagország, ahol nincs nyomtatott politikai napilap. Ezzel együtt a Riporterek Határok Nélkül regionális képviseletének vezetője, Pavol Szalai azt mondja, hogy az ország tiszta lappal kezd. A Mészáros-féle médiakonglomerátum meglepő sebességgel esett szét. Polyák Gábor médiaszakértő szerint a közönség mondott ítéletet ily módon, merthogy propagandaeszközökről van szó, amelyeknek az égvilágon semmi közük nem volt az igazi újságíráshoz.
Ám a haldokló rendszer olyasmit is magával rántott, aminek semmi köze sem volt hozzá: megszűnt a Népszava nyomtatott változata. Ily módon információs vákuum alakult ki, ennélfogva – főleg több vidéki körzetbe – egyáltalán nem jutnak el a hírek nyomtatott újságból.
Akik túlélték a szakmából, azok számára sem jön el az eldorádó, mivel a reklámokat már régen lekötötték, ugyanakkor akik idáig adakoztak, az új rendszerben már becsukják a pénztárcájukat, és a nemzetközi alapítványok is inkább Szerbia, valamint Törökország felé fordulnak.
Ezzel párhuzamosan az új rendszer magához csábít egy csomó újságírót a függetlenektől. A közmédia több száz munkatársat keres. Viszont az olyan orgánumok, mint a Magyar Hang, ismét kapnak meghívót hivatalos eseményekre, és immár napok alatt érkeznek válaszok a szerkesztőség kérdéseire.
Polyák ugyanakkor arra figyelmeztet, hogy az új sajtótámogatási törvény nem határozza meg, mi számít független, minőségi tömegtájékoztatásnak. A pénzek odaítéléséről pedig az illetékes testület politikai többséggel dönt. Kérdés, hogy a kétharmad birtokában a rendszer ellen tud-e állni a kísértésnek, hogy ne késztesse engedelmességre a sajtót.
Szalai abban bízik, hogy Magyarország tanul a lengyel közrádió és -tévé kudarcából, és akkor modell lehet a szlovákok, a szerbek és minden állam számára, ahol a kormány zsákmánynak tekinti a médiát.
