Csontig! Egészen pontosan öttől tíz évig. Lássuk be, hogy a leleplezéstől számítva egészen a tegnapi napig ez sikerült is neki.
Igaz ugyan, hogy felmentették államtitkári kinevezése alól, vagyis inkább leemelték a magas
polcról, de még csak elő sem állították és pláne nem helyezték előzetes letartóztatásba. A többi delikvenssel ellentétben. Pedig, ugye a Büntetőeljárásról szóló törvény 129.§ (2) c. pont világosan kimondja, hogy az előzetes letartóztatását el kell rendelni annak, akiről “megalapozottan feltehető, hogy szabadlábon hagyása esetén, különösen a tanúk befolyásolásával vagy megfélemlítésével, tárgyi bizonyítási eszköz, okirat megsemmisítésével, meghamisításával vagy elrejtésével meghiúsítaná, megnehezítené vagy veszélyeztetné a bizonyítást.” Úgy tűnik azonban, hogy a bíróság ettől nem tartott.
Annyira nem, hogy még az sem zavarta meg ebbéli jóhiszeműségében, hogy a tegnapi bírósági tárgyaláson, ahol Völnert gyanúsítottként hallgatták meg, a felelősséget végig Varga Juditra és Vízkelety Mariannra tolta. Vagyis megfélemlítette a két nőszemélyt. Igaz, hogy őket az adott ügyben még tanúként sem hallgatták ki, és a bírónő nem is jelezte, hogy efféle lépésre készülne. Pedig – és ezt jegyezzük meg – Völner Pál és védője, Pap Gábor nem egyszer kezdeményezte a meghallgatásukat.
Tegyük azt is hozzá, hogy nem biztos, hogy ez egy jó ötlet. Ugyanis a vádlottal szemben a tanút igazmondási kötelezettség terheli. Alig valószínű azonban, hogy a miniszter asszony pont a volt helyettese kedvéért magára húzná a vizes lepedőt. És ha azt kérdeztük az elején, hogy mit is akar Völner Pál valójában, akkor most meg is válaszoljuk a kérdést. Úgy, ahogy mi látjuk. Völner a politikai botrány kártyáját akarja kijátszani. Ezt egyértelműsíti Völner azon kijelentése is, hogy ellene koncepciós per folyik. Ha ugyanis sikerülne Varga Juditot belevonni a játszmájába, az súlyosan kompromittálná a korrupcióba amúgyis nyakig merülő Orbán-kormányt. Ráadásul annak egy olyan tagjával járatná le, aki folyamatosan azért utazgat Brüsszelbe, hogy ott a vérig sértett amazon álarcában kérje ki magának, hogy Magyarország politikai vezetése a velejéig korrupt, a jogállamiság pedig már nyomokban sem lelhető fel az országban.
Jó! Mi tudjuk, amit tudunk. De legalább a látszatot illik fenntartani. Különösen akkor, mikor mostanság épp emiatt nem jönnek az EU pénzek. Völner persze valóban vádlott, de az ő esetében (miképpen minden vádlott esetében) működik az ártatlanság vélelme. Azt mond, amit akar. A naiv állampolgár részéről ugyancsak felvethető az a kérdés, hogy mi az a Völner megvesztegetésére fordított 30-40-100 milliócska, amikor a környezetében (értsd: kormány!) 10 és 100 milliárdokkal dobálóznak – büntetlenül. Épp a legutóbb, ugyebár, abban a minisztériumban, amely manapság “külgazdasági” és “külügy” mulatságos neveket viseli, lazán megsemmisítették a több milliárdos ócskavasbeszerzések (értsd: lélegeztetőgépek!)
pénzügyi dokumentumait.
Sejtjük, hogy miért, de minden következmény nélkül. Cseppet sem lennénk meglepve, ha azok a bizonyítékok, amelyek Völner bűnösségét napnál világosabban bizonyítják, véletlenül ugyancsak eltűnnének vagy ne adj’ Isten, megsemmisülnének. Mindezek ellenére tessék megjegyezni: jogállamban élünk! Ezt a beidézendő Varga Judittól magától tudjuk. Csak képzeljük el, hogy mondjuk Mészáros Lőrinc, aki a vasat is kispórolta a vasbetonból (amiben nincs vas, az nem is vasbeton, csak beton – hehehe!) elkezdene Orbán Viktorra mutogatni. Azzal hárítaná el a Mészáros- vagyonra vonatkozó kérdéseket, hogy ő nem is a saját vagyonát gyarapítja, hanem ő csak Orbán strómanja. Azt teszi, amit a gazda parancsol. Orbán ugyanis nem szeretne módos embernek látszani. Hát hova vezetne ez? Igaz, Mrs. Lipton? Nem irigylem azt a bírónőt sem, akinek ebben az ügyben el kell járnia. Annak ellenére sem, hogy ő valószínűleg megbízható, kipróbált munkaerő a NER “igazságügyi” rendszerében. Nem lehet véletlen, hogy épp rábízták ezt az ügyet.
Egy azonban bizonyos. Vékony a kötél, amelyen egyensúlyoznia kell. Olyan ez is, mintha a Duna fölött kellene átkelnie biztosító kötél nélkül. Azt mondhatnánk, hogy a bírónő személyében egy valóságos második Simet Lászlót tisztelhetünk.