Egy becsületes besúgó  Miskolcról

Miskolc, február 26.

Dudujka Pál cikke

Az 1956-os forradalom óta sokan vesztették el becsületüket. Verés, fenyegetés, vagy pusztán félelem miatt vallottak, vallanak egykori harcostársaikra, vagy váltak az ÁVH „jogutódja”, a Politikai Nyomozó Osztály ügynökeivé. Néhányan csak színleg tették ezt és amíg lehetett, az orruknál fogva vezették a politikai rendőröket. Egyikük most bukott le, s minden bizonnyal hamarosan szembe kell néznie a következményekkel.

Karcsit – nevezzük így – mindenki talpig becsületes embernek ismeri. Még azok sem kérdőjelezik meg tisztességét, akik nem szimpatizálnak vele. Épp ez az emberi tartás vezette őt a forradalomba, vált a vasgyári munkásellenzék egyik alakjává. A vészterhes októberi napokban részt vett a DIMÁVAG 21 pontjának összeállításában, majd a megyei munkástanács egyik szakbizottságának volt a vezetője a szovjet csapatok bevonulásáig. Karcsi nem tartozott a lázító, hőbörgő forradalmárok közé, ő pusztán csak jót akart. Célja a diktatúra megszüntetése volt, semmi más. Teltek aztán a hetek és egymás után tartóztatták le egykori bajtársait. Tudta, hogy rá is sor kerül.

Tavaly ősszel aztán idézést kapott a megyei rendőrkapitányság vizsgálati osztályára. Itt alaposan kihallgatták ’56-os tevékenységéről és ő semmit sem tagadott. Amit ő csinált, azt elismerte. Bizonyára arra számított, hogy innen már nem megy haza, hosszú ideig fogja élvezni a rendőrség „vendégszeretetét”. Tévedett. A politikai nyomozók, Daruka százados és Szirtes hadnagy beszervezési céllal idézték be és beismerő vallomását terhelő bizonyítékként kívánták ellene felhasználni. Karcsi eleinte tiltakozott, ezért azzal fenyegették meg, hogy ha nem működik velük együtt, akkor bíróságnak adják át ügyét. Súlyos kényszerhelyzetbe került, hiszen tudta, hogy ilyen múlttal akár több évet is kaphat forradalom alatti tevékenységéért, de egy ideig még dacosan kitartott. Csak igen hosszú és szívós meggyőzés után „ajánlotta fel segítségét” az új „ÁVH”-nak. Fedőneve „Nagy János” lett, ettől kezdve ezen a néven kellett írásos jelentéseket tennie. Meg is tette.

whisper

A munkája középpontjába helyezett célszemély legjobb barátja, Bogár Károly, a megyei munkástanács volt elnökhelyettese volt, akinek akkora tekintélye volt a vasgyárban, hogy nem merték letartóztatni. Megfigyelni, azonban megfigyelték, gyűjtötték a terhelő adatokat, s ebben kellett részt venni Karcsinak is.

„Nagy János” ügynök nem váltotta be az iránta fűzött reményeket. Olyannyira érdektelen és használhatatlan jelentéseket adott, hogy egy idő után a rendőrök is gyanakodtak. Csakhamar rájöttek, hogy Karcsi elhallgat előlük információkat, például azt, hogy Bogár Károly a letartóztatott volt munkástanácstagok családtagjainak szervezett gyűjtést. A teljes igazságot azonban ők sem tudták, szerencsére. Karcsi nem pusztán elhallgatott előlük tényeket, de hamis jelentéseket adott le, amelyeket a célszeméllyel, Bogár Károllyal közösen írt. Ahogy beszervezték ugyanis, Karcsi azonnal közölte barátjával, hogy róla kell jelentenie, de Bogár megnyugtatta: minden jelentést elolvas, kijavít, átfogalmaz, majd az így módosított ügynöki jelentést nyugodt szívvel leadhatja a tartótisztjének. Így is történt. Ennek következtében Bogár mindenről tudott, míg a politikai nyomozók semmiről sem.

Karcsi tehát a maga kényszeredett helyzetében is a legtisztességesebben járt is, de a besúgó létet így sem bírta elviselni. Néhány napja idegkimerültségre és egészségügyi állapotára hivatkozva nyilatkozatot tett, amelyben közölte: a jövőben az „elhárító jellegű munkát” nem tudja támogatni, többé nem fog senkiről és semmiről sem jelenteni. Igen gerinces volt ez az nyilatkozat már csak azért is, mert írásba adta, hogy nem ismeri el a saját és egykori társai tevékenységét „ellenforradalmi jellegűnek”. Ilyen kijelentést tenni, ráadásul írásban, 1958 elején, mikor egymás után húzzák akasztófára a forradalom résztvevőit, nem kis bátorságra vall. Meg is lett a következménye.

„Nagy Jánost” kizárták a hálózatból és azonnal bizalmas nyomozást indítottak ellene. Immár ő a célszemély.

Az utaztató megjegyzése:

Karcsit 1959 áprilisában internálták, egy év rabság után szabadult.

Bogár Károlyt 1958. február 8-án tartóztatták le, miután egyik volt bajtársa bírósági tárgyalásán – ugyancsak gerincességéről tanúságot téve – szembeszállt az ügyésszel, utóbb tizenöt év börtönbüntetést kapott.