The Atlantic
Kína és Oroszország viszonya immár aszimmetrikus, az ázsiai nagyhatalom kihasználja Vlagyimir Putyint. Vagyis egyáltalán nem igaz, amit a két vezető tavaly, közvetlenül az invázió előtt sulykolt, hogy a két ország közti barátság korlátlan. Erre hívja fel a figyelmet a több, mint 160 éve megjelenő amerikai lapban Michael Schuman pekingi tudósító.
Az tény: a világ két legerősebb autokráciája összefogott, hogy nekirontson a liberális nemzetközi rendnek. Ez nyilvánult meg, amikor az oroszok le akarták rohanni Ukrajnát – kínai segédlettel. Csakhogy hamar megmutatkozott a viszony igazi természete, meg az is, hogy a veszély nem annyira akut. A döntő szót ugyanis a duó alfa tagja, Hszi Csin-ping mondja ki, saját, nemzeti érdekei alapján.
A jó kapcsolat kovásza, hogy mind Moszkvának, mind Pekingnek tele van a hócipője Amerika vezető világhatalmi szerepével. Úgy gondolják, hogy Washington gátolja mindkét állam törekvéseit a nemzetközi porondon. De bármi is lesz az ukrán háború kimenetele, nagyon valószínű, hogy mélyül az orosz-kínai együttműködés, mert mindkét fél szeretne gazdaságilag függetlenedni az USA-tól, Európától és az ázsiai partnerektől.
Ám közben látjuk, hogy Kína nem szállított fegyvereket az orosz hadseregnek és a szankciók hatásainak enyhítésében sem működött közre. De hát nem szeretne maga is megtorló intézkedések szenvedő alanya lenni, hiszen egyelőre erősen rá van utalva a fejlett világ technológiájára és beruházásaira.
Nagyon úgy néz ki, hogy Hszi igyekszik mindkét oldalnak kedvében járni, de úgy, hogy ne kötelezze el magát orosz szövetségesének, mert fenn kívánja tartani mozgásszabadságát. Azaz nem lehet számítani arra, hogy új, autoriter tömböt hoz létre Moszkvával, vagy bárki mással.
Az oroszok viszont félhetnek, hogy túlságosan is kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek, mert Peking máris kiaknázta az elszigetelődésüket. És minél erősebb lesz Kína, annál inkább egyenlőtlenné válik a kétoldalú viszony, és ez mind jobban nyugtalaníthatja a Kremlt. Viszont ettől még a tengely veszélyes maradhat a demokráciák számára, mivel a két ország továbbra is világrend megváltoztatását tekinti céljának. És a kínaiak hasznos partnert látnak Oroszországban – az Egyesült Államok ellenében – olvasható a lapban.