Egyre inkább kezd számomra világossá válni, nincs abban semmi különös, hogy aki ilyen agymosó dumát képes fapofával lenyomni, az miért is a ministráns fiúcskák seXXét használja az apácáké helyett.
Az információ drága, de hülyének lenni sem olcsó… Helló bazmegye
Egyre inkább kezd számomra világossá válni, nincs abban semmi különös, hogy aki ilyen agymosó dumát képes fapofával lenyomni, az miért is a ministráns fiúcskák seXXét használja az apácáké helyett.
16 Responses
Tegnap, megbolondultál?
„Kohn bácsi elhatározza, hogy ateista lesz. Megtudja ezt Grün, akivel mindig egymás mellett ültek a zsinagógában, és rémülten kérdi tőle az utcán:
– Te tényleg ateista lettél?
– Beszéljünk másról – mondja zavartan Kohn, és faképnél hagyja.
Másnap azonban Grünék Kohnhoz hivatalosak vacsorára. Ott Grün ismét megkérdi:
– Tegnap nem feleltél. Igaz, hogy ateista lettél?
– Igen.
– És miért nem mondtad el mindezt tegnap?
– Megbolondultál? Sábeszkor?”
„Az utolsó háborús karácsonyra a front szülőfalunkat, a Székesfehérvár melletti Zámolyt is elérte. Csoóri Sándorékhoz karácsony előtt négy német katonát szállásoltak be. Közülük a legidősebb Alfred, két fia és felesége meghalt az otthoni bombázásoknál. Alfred az ő emlékükre szeretett volna karácsonyfát állítani, gyertyát gyújtani, virrasztani. A kishíján végzetessé vált történetet Csoóri Sándor Három gyertya a karácsonyfára című visszaemlékezésében mesélte el:
„Csöndes, visszatartott lélegzettel indultam el én is Alfréddal az ismerős úton. Elhagytuk az Új utcát, s a cselédházakat, a birkahodályt, a kovácsműhelyt a behavazott gőzekékkel, s rákanyarodtunk a Laja-puszta felé vezető keskeny ösvényre, amely a fenyveshez visz.
Igazi, téli békesség mindenütt. Mögöttünk a falu, balra tőlünk a major, előttünk behavazott dimbes-dombos táj. Mai szemmel azt mondanám: vadászok előtt kinyíló, bruegheli vidék. Már nem emlékszem, mi járt a fejemben, talán megbízatásom komolysága, amikor fölugrott előttünk egy jól megtermett nyúl, s futott a ligetes erdő felé.
Alfréd, megfeledkezve mindenről előkapta revolverét, s rálőtt a menekülő nyúlra. Egy lövés, kettő, nem találja el. Fél pillanat múlva iszonyatos fegyverropogás dermeszt meg mindkettőnket, s porzik körülöttünk a hó. Alfréd eltorzult arccal rámordít: ne mozduljak. Semmit sem értek a világból. Úgy látom: ő sem. De magunkhoz se térünk, ordítozó német katonák rohannak felénk, pórázon tartott kutyákkal. A kiáltásra Alfréd eldobja revolverét. Most értem meg, hogy az imént halálos golyókkal lőttek körül minket. Egy-két méternyire süvítettek el mellettünk.
A katonák odaérnek hozzánk és pattogó szavakkal faggatják Alfrédet. Csak sejtem, hogy miről. Aztán a papírjait kérik. Megmotozzák, s végül felszólítják: vegye föl pisztolyát, s felejtsük el a fenyőerdőt, a karácsonyfát, a nyúlvadászatot, azonnal forduljunk vissza és soha többé ne jöjjünk erre. Odahaza tudom meg, hogy csak néhány lépés választott el bennünket egy elaknásított területtől. Ha nem ugrik föl a nyúl, ha nem lő rá Alfréd, mi bizonyosan halottak vagyunk, mint a gyerekei.”
„Pistike ácsorog a piroslámpás ház előtt. Egyszercsak kijön onnan egy férfi. A gyerek megszólal:
– Bibíí, bácsíí! Tudom ám, hogy hol voltál!
– Psssszt! Nesze, itt van egy százas, csak ne szólj róla senkinek, hogy itt láttál!
A férfi elindul, a gyerek utána. Egy házhoz érnek, ahol a férfi kulcsot vesz elő, mire a gyerek:
– Bibíí, bácsíí! Már azt is tuom, hogy hol laksz!
– Pssszt! Fiacskám, itt van még két százas, csak ne szólj róla senkinek!
Pistike hazamegy, de nem tudja magában tartani a dolgokat, elmeséli a nagymamának, hogy milyen könnyen szerzett egy kis zsebpénzt. A nagymama ráripakodik:
– Ejnye, szemtelen kölke! Ilyet nem illik csinálni. Szépen elsétálsz a templomba, a pénzt bedobod a perselybe, azután meggyónod ezt a bűnt!
Pistike kénytelen-kelletlen elmegy, bedobja a pénzt, beül a gyóntatószékbe, ahol kinyílik az ablak, mire a gyerek:
– Bibíí, bácsíí! Most már azt is tudom, hogy hol dolgozol…”
https://img.index.hu/imgfrm/3/2/0/5/MED_0015693205.jpg
van a teista
meg van az ateista
Ennyi
kivéve a műtőasztalt
???
… meg a zuhanó repülőt, meg a stb-t, meg azt, aki nem tud választani a több mint ötezer (5 000 +) istenféle közül, amiket az emberek a saját elmebajuk orvoslására kitaláltak. 😛
És az neked miért fáj ministránsfijú. hogy mások hisznek valamiben?
http://pbs.twimg.com/media/BEm4YIsCAAAL9Rx.jpg:large
Próbálok rájönni, hogy milyen Isten szükséges ahhoz, hogy az érted rajongjon. Nem tudom, de akárhogy gondolkozom, mindig az ördögnél kötök ki.
Rájönni? Mivel, puncimókus? 😛
Mivel te vagy itt a szopófantom vadász.
Ez a szopófantom igazán beleégette magát a gondolatvilágodba! 😛
A vadászról meg annyit, kis csekélyértelmű medvebocs, hogy tudjuk hogy jártál, a vadászok elmesélték:
http://www.husbilen.nu/Skamtteckningar/bear.jpg
🙂 🙂 🙂
Nem te imádod az orosz medvét szopófantom?
Kivéve a wehrmact katonát, aki azzal a felirattal halt meg, hogy „Isten velünk van”
„Wehrmacht”, öcsisajt, namégegyszer: „Wehrmacht”. 🙂
Aztán amikor nem jött össze neki a dolog, akkor még azt hallhatta utoljára, hogy: „Mein Gott, ez kifingott!” 😛
Ha te mondod Anusz Manusz… nagy szakértője vagy a témának.