Egyre inkább kezd számomra világossá válni, nincs abban semmi különös, hogy aki ilyen agymosó dumát képes fapofával lenyomni, az miért is a ministráns fiúcskák seXXét használja az apácáké helyett.
Figyelem! Az alábbi, a cikkhez hozzáfűzött hozzászólások nem az eszakhirnok.com nézeteit tükrözik. Mi a hírt/eseményt közöljük, a kommenteket nem tudjuk befolyásolni - azok az olvasók személyes véleményét tartalmazzák.
Tegnap, megbolondultál?
„Kohn bácsi elhatározza, hogy ateista lesz. Megtudja ezt Grün, akivel mindig egymás mellett ültek a zsinagógában, és rémülten kérdi tőle az utcán:
– Te tényleg ateista lettél?
– Beszéljünk másról – mondja zavartan Kohn, és faképnél hagyja.
Másnap azonban Grünék Kohnhoz hivatalosak vacsorára. Ott Grün ismét megkérdi:
– Tegnap nem feleltél. Igaz, hogy ateista lettél?
– Igen.
– És miért nem mondtad el mindezt tegnap?
– Megbolondultál? Sábeszkor?”
„Az utolsó háborús karácsonyra a front szülőfalunkat, a Székesfehérvár melletti Zámolyt is elérte. Csoóri Sándorékhoz karácsony előtt négy német katonát szállásoltak be. Közülük a legidősebb Alfred, két fia és felesége meghalt az otthoni bombázásoknál. Alfred az ő emlékükre szeretett volna karácsonyfát állítani, gyertyát gyújtani, virrasztani. A kishíján végzetessé vált történetet Csoóri Sándor Három gyertya a karácsonyfára című visszaemlékezésében mesélte el:
„Csöndes, visszatartott lélegzettel indultam el én is Alfréddal az ismerős úton. Elhagytuk az Új utcát, s a cselédházakat, a birkahodályt, a kovácsműhelyt a behavazott gőzekékkel, s rákanyarodtunk a Laja-puszta felé vezető keskeny ösvényre, amely a fenyveshez visz.
Igazi, téli békesség mindenütt. Mögöttünk a falu, balra tőlünk a major, előttünk behavazott dimbes-dombos táj. Mai szemmel azt mondanám: vadászok előtt kinyíló, bruegheli vidék. Már nem emlékszem, mi járt a fejemben, talán megbízatásom komolysága, amikor fölugrott előttünk egy jól megtermett nyúl, s futott a ligetes erdő felé.
Alfréd, megfeledkezve mindenről előkapta revolverét, s rálőtt a menekülő nyúlra. Egy lövés, kettő, nem találja el. Fél pillanat múlva iszonyatos fegyverropogás dermeszt meg mindkettőnket, s porzik körülöttünk a hó. Alfréd eltorzult arccal rámordít: ne mozduljak. Semmit sem értek a világból. Úgy látom: ő sem. De magunkhoz se térünk, ordítozó német katonák rohannak felénk, pórázon tartott kutyákkal. A kiáltásra Alfréd eldobja revolverét. Most értem meg, hogy az imént halálos golyókkal lőttek körül minket. Egy-két méternyire süvítettek el mellettünk.
A katonák odaérnek hozzánk és pattogó szavakkal faggatják Alfrédet. Csak sejtem, hogy miről. Aztán a papírjait kérik. Megmotozzák, s végül felszólítják: vegye föl pisztolyát, s felejtsük el a fenyőerdőt, a karácsonyfát, a nyúlvadászatot, azonnal forduljunk vissza és soha többé ne jöjjünk erre. Odahaza tudom meg, hogy csak néhány lépés választott el bennünket egy elaknásított területtől. Ha nem ugrik föl a nyúl, ha nem lő rá Alfréd, mi bizonyosan halottak vagyunk, mint a gyerekei.”
„Pistike ácsorog a piroslámpás ház előtt. Egyszercsak kijön onnan egy férfi. A gyerek megszólal:
– Bibíí, bácsíí! Tudom ám, hogy hol voltál!
– Psssszt! Nesze, itt van egy százas, csak ne szólj róla senkinek, hogy itt láttál!
A férfi elindul, a gyerek utána. Egy házhoz érnek, ahol a férfi kulcsot vesz elő, mire a gyerek:
– Bibíí, bácsíí! Már azt is tuom, hogy hol laksz!
– Pssszt! Fiacskám, itt van még két százas, csak ne szólj róla senkinek!
Pistike hazamegy, de nem tudja magában tartani a dolgokat, elmeséli a nagymamának, hogy milyen könnyen szerzett egy kis zsebpénzt. A nagymama ráripakodik:
– Ejnye, szemtelen kölke! Ilyet nem illik csinálni. Szépen elsétálsz a templomba, a pénzt bedobod a perselybe, azután meggyónod ezt a bűnt!
Pistike kénytelen-kelletlen elmegy, bedobja a pénzt, beül a gyóntatószékbe, ahol kinyílik az ablak, mire a gyerek:
– Bibíí, bácsíí! Most már azt is tudom, hogy hol dolgozol…”
https://img.index.hu/imgfrm/3/2/0/5/MED_0015693205.jpg
van a teista
meg van az ateista
Ennyi
kivéve a műtőasztalt
🤣😂😁
… meg a zuhanó repülőt, meg a stb-t, meg azt, aki nem tud választani a több mint ötezer (5 000 +) istenféle közül, amiket az emberek a saját elmebajuk orvoslására kitaláltak. 😛
És az neked miért fáj ministránsfijú. hogy mások hisznek valamiben?
http://pbs.twimg.com/media/BEm4YIsCAAAL9Rx.jpg:large
Próbálok rájönni, hogy milyen Isten szükséges ahhoz, hogy az érted rajongjon. Nem tudom, de akárhogy gondolkozom, mindig az ördögnél kötök ki.
Rájönni? Mivel, puncimókus? 😛
Mivel te vagy itt a szopófantom vadász.
Ez a szopófantom igazán beleégette magát a gondolatvilágodba! 😛
A vadászról meg annyit, kis csekélyértelmű medvebocs, hogy tudjuk hogy jártál, a vadászok elmesélték:
http://www.husbilen.nu/Skamtteckningar/bear.jpg
🙂 🙂 🙂
Nem te imádod az orosz medvét szopófantom?
Kivéve a wehrmact katonát, aki azzal a felirattal halt meg, hogy „Isten velünk van”
„Wehrmacht”, öcsisajt, namégegyszer: „Wehrmacht”. 🙂
Aztán amikor nem jött össze neki a dolog, akkor még azt hallhatta utoljára, hogy: „Mein Gott, ez kifingott!” 😛
Ha te mondod Anusz Manusz… nagy szakértője vagy a témának.