Rudolf Vrbát ünnepelnie kell sok budapesti zsidónak

A 19 éves Rudolf Vrba és a 25 éves Fred Wetzler 1944. április 7-én, peszach előestéjén kezdte heroikus és bátor vállalkozását, hogy elvigyék zsidó sorstársaiknak és az egész világnak az auschwitzi borzalmak hírét. Útjuk egy farakás alatti sötét, szűk lyukban kezdődött a haláltáborban, s egy olyan jelentést hozott létre, amely leírta a náci halálgyárat, s amely a szövetségesek fővárosaiban az illetékesek íróasztalain landolt, diplomáciai manőverek sorozatát eredményezte, s ezzel nekik is köszönheti az életét 200 000 budapesti zsidó.

Több mint hét évtized telt el Vrba és Wetzler megdöbbentő szökése – a zsidó foglyok első sikeres auschwitzi menekülése óta –, de történetüket kevesen ismerik, nem jutott nekik a méltán kiérdemelt elismerésből.

Jonathan Freedland, a The Guardian újság rovatvezetője és a BBC népszerű rádiótörténeti műsorának házigazdája új, Vrba életét felidéző könyvében ezt a történelmi igazságtalanságot igyekszik orvosolni.

A „The Escape Artist” szerzője, Jonathan Freedland
A „The Escape Artist” szerzője, Jonathan Freedland – Fotó: Philippa Gedge

Állandó szökésben

A The Times of Israelnek kifejtette célját: „Vrbának végre helye legyen a holokauszt hőseinek panteonjában”. És ez a történet nemcsak a múltról szól. Amikor Vrba fényt vet Auschwitz sötét titkaira, az üdvös tanulságokat tartogat „igazság utáni korunk” számára is.

Eredetileg Walter Rosenbergnek hívták, a Rudolt Vrba nevet Auschwitzból való menekülése után, álnévként használta a bujkáláshoz. 1924-ben született Nyugat-Szlovákiában. Koraérett, nyelvi és matematikai tehetséggel megáldott gyermek volt, de 14 évesen kizárták az iskolából a szlovákiai náci bábkormány idején. Mert miután Hitler 1939-ben felosztotta Csehszlovákiát, számos antiszemita törvényt léptettek életbe a fasiszta Szlovákiában.

Rudolf Vrba (Walter Rosenberg)
Rudolf Vrba (Walter Rosenberg) katonai egyenruhában – Fotó: Robin Vrba

Amikor 1942 februárjában Vrbát arra utasították, hogy jelentkezzen „áttelepítésre”, az volt az első gondolata, hogy Angliába menekül, hogy csatlakozzon a száműzetésben lévő csehszlovák hadsereghez. Ez nem sikerült neki, de eljutott Budapestre, ahol felvette a kapcsolatot a cionista földalatti mozgalommal. A magyarok elfogták, átadták a szlovák hatóságoknak, akik a Nováky fogolytáborba küldték.

Vrba ismét elszántan megszökött, sikerült kijutnia Novákyból együtt Josef Knappal, egy földijével. Knapp viszont később elárulta őt, és ezért Vrba visszakerült a táborba. Ezzel a 17 éves fiú megtanulta a „ne bízz senkiben” fontos leckéjét, mely segített neki túlélni a továbbiakat.

1942 júniusában Auschwitzba szállították, ahol hamar rájött, hogy a menekülést felülírja az életben maradás követelménye. Vrba túlélésének egyik tényezője a bizalmatlanság, a másik pedig a szerencse lett. Az IG Farben brutális Buna gyárába küldték, ahol egy francia civil jóvoltából kevésbé megterhelő munkát végzett. Később áthelyezték a hírhedt kavicsbányákból a keleti frontra küldött csapatok síléceinek festésére. 1942. augusztusában egy tífuszjárvány idején kiszelektálták egy kivégzésre, melyben 746 embert gyilkoltak meg, de egy kápó megmentette.

Vrba talán legnagyobb szerencséje azonban az volt, hogy a „Kanada kommandóba” küldték dolgozni, amely az Auschwitzba frissen érkezettek holmiját rendezte. A munka során táskákat hordoztak, és értéktárgyak között turkáltak, többek között gyémántot vagy elrejtett készpénzt keresve fogkrémes-tubusokat préseltek. De a legfontosabb az volt, hogy a foglyok titokban el tudták lopni az új deportáltak élelmiszerét, melynek tulajdonosai ekkor valószínűleg már halottak voltak.

Vrba a Kanadásoknál megdöbbentő felismerésre jutott: Auschwitz – ahogy Freedland mondja –, nem egyszerűen rabszolgamunka vagy koncentrációs tábor, hanem „halálgyár”. Amit a Kanadások megtaláltak, vonaton elszállítottak Németországba: a nácik a tömeggyilkosságból hasznot húztak.

A hazugság a halálba vezet

Vrbát áthelyezték a „rámpára”, ahol 10 hónapot töltött az újonnan jöttek poggyászának szállításával, és a teherautók takarításával. Ezen a munkán megértette a halálgyár zavartalan működésének végső elvét, a megtévesztés kulcsszerepét. A deportáltak nem ismerték jövőbeni sorsukat, így nagyrészt engedelmeskedtek a nácik utasításainak – akaratlanul is biztosítva az SS számára az ipari méretű gyilkosság elkövetéséhez szükséges rendet. Vrba úgy vélte, hogyha le akarják lassítani a gyilkológép kerekeit, akkor fel kell lebbenteni a titok fátylát, és a zsidókat előre figyelmeztetni kell közelgő sorsukra.

koncentracios tabor
Az auschwitzi rámpán zsidók szelekciója 1944-ben. A háttérben látható a tábor hírhedt bejárata. Néhány veterán rab segít az újonnan érkezőknek.

Közelről ismerte a „családi tábort”, ahol egy másik náci megtévesztéssel a cseh zsidók egyes csoportjait viszonylag jó körülmények között tartották, hogy ha a Vöröskereszt odalátogatott volna, akkor őket mutassák meg nekik. Ez a tudása arra késztette Vrbát, hogy felülvizsgálja az információ fontosságáról vallott gondolatait. A cseh zsidókat a földalatti mozgalom figyelmeztette, hogy hat hónap múlva meg fogják gyilkolni őket, de ennek ellenére sem tettek semmit az ellenállás érdekében.

Vrba ekkor rájött, hogy a tudásnak együtt kell járnia a szökés lehetőségével a náci mészárosok elől. Ez magában Auschwitzban szinte lehetetlen volt, de az ajtó még mindig nyitva állt azon zsidók előtt, akik még nem szálltak fel a vonatra. Figyelmeztetni kellett őket.

Vrba számára szökése olyan küldetésséhttps://izraelinfo.com/2022/09/27/konyvbemutato-the-escape-artist/?fbclid=IwAR3MDs-T822b9w9bXx-zzpLh0z3WYX3JQ-n83BTMFQl4X_xWLESk2pbrZ2w