Orosz-ukrán csörtézés megy a Dunaferrben, kérdéses, hogy újraindul-e Magyarország legnagyobb acélgyártója

Egy hét alatt eldőlhet a Dunaferr sorsa, közleményük szerint ennyit bírnak ki a kohó leállása után. Újra indulhat-e a kohászat, képes lesz-e talpra állni a Dunaferr? – ezt tudakoltuk szakértőtől, és beszéltünk a kokszbeszállító céggel is, amelyik állítólag megtagadta a szállítást.

Értelmes megállapodásban vagyunk érdekeltek, mindent megteszünk azért, hogy sikerüljön megegyezni az ISD Dunafer Zrt.-vel

– válaszolta a 24.hu-nak a Dunaferr-ügy főszereplője, a Donau Brennstoffkontor GmbH (DBK) ügyvezetője, Gara Róbert. Azért kerestük, mert a dunaújvárosi vasmű vasárnap kiadott drámai hangú közleményében lényegében a gyártás leállítását jelentette be, és ennek okaként a DBK-t nevezte meg: „A leállás közvetlen oka, hogy a nélkülözhetetlen alapanyag – koksz – beszállítását évtizedek óta végző partner, a DBK, váratlanul megtagadta a szállítást.” A következmény pedig 4500 ember munkahelyének az elvesztése, továbbá óriási anyagi veszteség lehet, mert a leállított két olvasztóra néhány hetes leállás után keresztet lehet vetni, ezeket folyamatos üzemre találták ki, egy vagyonba kerül, mire újraindíthatják.

Kíváncsiak voltunk, hogy a DBK miért tagadta meg a szállítást, vajon az orosz szénre augusztustól érvényben lévő szankciók, esetleg kifizetetlen számlák állnak-e a háttérben, de Gara Róbert semmilyen részletet nem kívánt elárulni, megismételte, hogy csakis a megállapodáson munkálkodik.

A DBK paramétereit, illetve a dunaújvárosi vasmű előéletét végig tekintve egyik feltételezés sem tűnik alaptalannak. A Dunaferr utolsó leadott mérlege alapján 54 milliárd forint veszteséget mutatott ki, másfél éve pedig ott tartott, hogy több tucat beszállítója kérte a felszámolását, mert nem fizetett határidőre. Az akkoriban tomboló keresletet nem tudta kihasználni, az alapanyag csak csordogált, a termelés 30 százalékon ment. Az sem az első eset, hogy gond van a kokszellátással. Tavaly tavasszal például arról írtunk, hogy kokszellátási korlátozást vezettek be a nagyolvasztóműben – emiatt felvetődött, hogy le kell állítani azt a két kohót, ami a nyersvasat gyártja –, mivel a Dunaferr nem fizet a kokszért.

A kokszot az egyik Dunaferr-leány biztosítja, ehhez az alapanyagot, a kokszolható szenet pedig külső cégektől veszik. Így kerül a képbe a DBK. Utóbbi beszerzési forrásai között az Egyesült Államok, Csehország, Lengyelország, Kanada mellett Oroszország is szerepel, az Oroszországból történő beszerzést pedig tiltják az uniós szankciók. A cég mérlegbeszámolójához fűzött kiegészítő mellékletből azonban az derül ki, hogy ez valószínűleg nem okoz fennakadást, legalábbis az orosz-ukrán háborúból fakadó kockázatokat elemezve arra jutottak, hogy az nem veszélyezteti a DBK működését, „a tradicionálisan használt orosz alapanyagokat a társaság más beszerzési forrásból pótolni tudja”.

A DBK egyébként méretes cég, 100 milliárd forint volt az árbevétele 2021-ben, nyereségesen működik, tavaly 2 milliárd 770 millió forint adózott eredményt ért el és ebből 1,3 milliárd osztalékot vehetett ki a tulajdonos, a bécsi székhelyű DBK-Donau Brennstoffkontor GmbH. Ennél érdekesebb, hogy utóbbi egy osztrák céginformációs honlap szerint 10 százalékban a Donetsk Industrial Union Ltd.-é, 40 százalékban érdekelt benne a dunaújvárosi ISD Dunaferr Zrt. is, a legnagyobb tulaj pedig a Baustoffimportkontor GmbH. Ezek szerint

a Dunaferr saját érdekeltsége nem szállít kokszot Dunaújvárosba.

Iparági forrásunk szerint ugyanakkor nem érdemes a cégnyilvántartásokat böngészni, valójában orosz-ukrán cégről van szó – ahogy a Dunaferr esetében is.https://24.hu/fn/gazdasag/2022/09/21/orosz-ukran-csorte-dunaferr-acelgyar-koksz/