Böjte: A moly és a rozsda megemészti, a tolvajok meg kiássák és ellopják. Ezek mennek
Böjte Csaba

„Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, a tolvajok meg kiássák és ellopják. Gyűjtsetek inkább kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda meg nem emészti, sem a tolvajok ki nem ássák és el nem lopják. Mert ahol a kincsed van, ott van a szíved is.” Mt 6,19

Talán erről a jézusi tanításról kellene ma a legtöbbet írjunk, beszéljünk. Mérhetetlen kapzsiság kerítette hatalmába a világot, mely akár a rozsda a vasat, tönkretesz mindent! Vedd meg mert neked jár! Vedd meg, nem baj ha nincs is rá szükséged, vidd haza és dobd ki! A bevásárlóközpontokba úgy járnak sokan, mint az ókorban a lakomákra, ahol addig ettek amíg vissza nem okádták, és utána folytatták a fogyasztást. Természetesen a vásárláshoz, a fogyasztáshoz egyre több pénz kell, ezért szinte mindenki a munkájáért, bármit is tesz, sokkal több anyagi juttatást kér! Az infláció motorja az emberi kapzsiság, mely hajtja a keresletet és emeli az árakat, szenvedést hoz az egész világra!
Egy alkalommal égtelen karicsolásra figyeltünk fel a csíksomlyói Szent István udvarán álló tyúkudvarban. Azt hittük, hogy róka garázdálkodik az udvaron. Előre nem is értettük a hatalmas izgalom okát, de aztán megláttuk, hogy egy kamasz tyúk eszeveszetten száguld egy darab csillogó sztaniol csokipapírral…. Néztük a jószágot ahogyan a számára haszontalan portékával lohol, nyomában a fél tyúkudvarral. Aztán egy erősebb, ügyesebb elvette a féltett „kincset” és akár egy stafétával rohant tovább! Buta kis tyúkok, mondtuk kacagva…. de aztán elgondolkodtam, vajon mi nem ugyanezt tesszük, ócska rongyokért, evilági dolgokért, – amiket a rozsda szétmar és a moly megemészt – emésztjük, törjük magunkat, karácsolva rohanunk?
Isten, a mi mennyei Atyánk nem akarja, hogy nyomorban sinlődjünk, de csak annyit tegyünk a tányérunkba amennyire valóban szükségünk van! Jézus ezt az állati kapzsiságot próbálja jó mederbe terelve megszentelni! Ne olyan dolgokat gyűjtsünk, mik csupán csillogó csomagolópapír, értéktelen lim – lom, hanem a jócselekedetek örökre megmaradó kincsesházát töltsük fel. A szeretet, az irgalom tettei olyan pompás ékszerek, melyeket a mennye országában is büszkén viselhetünk!
Szeretettel, Csaba t.
Kép: Moldvai Csángó konyhában