A GYEK volt igazgatója, Prof. Dr. Nagy Kálmán a Magyar Gyermekonkológiai és Gyermekhematológiai Társaság Schuler Dezső Emlékdíjában részesült – adta hírül a GYEK Alapítvány.
Péterfy-Novák Éva Egyasszony című könyvének 53. oldalán olvashatóak a következő sorok a miskolci GYEK kapcsán:
Az egyes gyermekosztály krónikus részét mi kevésbé ismerjük, hiszen mindig akut problémával kerülünk be. Ott halálos beteg gyermekek fekszenek. A súlyos rákos és agydaganatos betegek, akik onnan indulnak a nagy útra. A nővérkék csodákat mesélnek egy ott dolgozó orvosról. Nagy Kálmánnak hívják. Azt beszélik, ő kezeli a legsúlyosabb eseteket. Elmondja nekik, hogy mi a bajuk, és hogy egy csodálatos űrutazással fognak eltávozni ebből a világból. Egy csodálatos űrutazással, amit maguk irányítanak. Aztán amikor eljön az idő, ha csak teheti, ott ül mellettük, és együtt mondják ki, hogy START.
Közel 100 magyar vagy angol nyelvű publikációja jelent meg eddig. A világon először transzplantált immunbeteg gyermeket idegen donorból származó csontvelővel, Romániában ő végzett először csontvelő transzplantációt, később ő tanította meg a technikát Temesváron, ahol azóta is sikeresen alkalmazzák a módszert.
A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Központi Kórház és Egyetemi Oktatókórház Gyermekonkológiai és Csontvelőtranszplantációs Osztályának osztályvezető főorvosa, majd a GYEK vezetője lett, és az Orvostovábbképző Egyetem Gyermekgyógyászati Tanszékének vezetője is volt. A Temesvári Egyetem díszdoktorává választották, Miskolc díszpolgára. Nyugdíjazása után is segítette Debrecenben a felnőtt transzplantációs osztály létrehozását és működését.
A betegek és a gyógyítás szeretete, innovatív ötletei, hatalmas szakmai tudása és tudományos munkája egyaránt méltóvá tesz Prof. Dr. Nagy Kálmánt, hogy a Schuler professzorról elnevezett díjban részesüljön.
4 Responses
Gondolom csak ez az egy fotó volt a Professzor úrról! Ja, nem, csak szimplán s.ggfej vagy!
1990-ben még én is álmodoztam munkanélküliként is biztatva magam, hogy míg élek, van két karom, el tudom magunkat tartani. Álltam az ablakban és nem jött álom a szemeimre. Értéktelen voltam egész életemben, mindig minden meghhiúsult, akadály akadály hátán, s semmi sem lehettem. Már ekkor le voltam győzve a rózsakeresztesek, a sátán, a Főnix feketemágus Rákóczi tere és az ózdi sátán népe által, feketemágiával minden részemben. Már nem tudtam munkát végezni, lemerültem végleg. Azt álmodtam, hogy van egy jobb világ valahol az űrben, amik barokk kor körül költöztek ki oda, s Talannak fosztóképzővel neveztem el a bolygó vezetőjét. Azt álmodtam, hogy kell lennie egy hatalomnak, ami lát engem és tudja, mi történt velem, hogy eljönnek értem és meggyógyítanak. ET-nek neveztem el a zöldszemű lényt, aki űrhajóval értem jött és még a fogaimat is benövesztette az űrhajón. Mint kiderült, Talan története valóságos volt, mert a miskolci megyei kórház a pesti pszichiáterekkel berendezte fogadásomra 1995 elején, Húsvét előtt az egri Csllag központ egykori támadóit, amikor Talant le is győzhették Egerben.
Azt álmodtam, hogy Talan földönkívülijei, akik elvitték a jóembereket kimentve innen őket a gyerekek iskolai tanrendje szerint égi űrutazásokat tettek. De mint kderült, ez csak a Fenevad népének jár, hogy a cigányságot, meg a menhelyi népeket űrhajóval szállítsa és így mészároljanak,
Sajnálom, hogy nem lehet segíteni a gyerekeken, de gondolom, a professzor nem is a narancsok kitüntetése miatt foglalkozott velük, én nem fogadtam volna el tőlük, mert az emberségért nem jár elismervény.
Jó a kép
Jó friss kép . . .