Ha az orosz-magyar gazdasági kapcsolatokat az itteni orosz tőkebefektetések alapján ítéljük meg, akkor egyértelműen kudarcról van szó: a Magyar Nemzeti Bank statisztikái szerint 2010-hez képest 2020-ig 470 milliárd forintról 253 milliárd forintra süllyedt az orosz közvetlen tőkebefektetések összege hazánkban. Ez alapján az látszik, hogy az orosz tőke elhanyagolható mértékben van jelen Magyarországon, így az orosz cégek itteni működésének szankciók miatti ellehetetlenülése nem lenne érdemi hatással a hazai gazdaság működésére.
A Flourish chartIgaz, az orosz jelenlétet nehéz pontosan meghatározni, mivel az offshore rendszereket nagyon kedvelik az orosz oligarchák és befektetők, jellemzően adóparadicsomok vagy a valós tulajdonost elrejtő európai országok cégei mögé bújnak. Másrészt a külföldi oroszországi tőkebefektetések sokszor csak átfolyó tételt jelentenek, mert Oroszországban külföldiként szeretnének megjelenni. Az sem ritka, hogy az orosz importot vagy exportot egy fejlett országban lévő cégen keresztül intézik az orosz üzleti szereplők https://g7.hu/vallalat/20220323/nem-fognak-hianyozni-az-orosz-cegek-a-magyar-gazdasagbol-ha-tavozni-kenyszerulnek/
Menjenek is innen a francba, az sok kerekfejű tuskó orosz. Egy világ omlott össze bennem, amikor az egyetlen kortárs miniszterelnök, akiről azt hittem jogászként ismeri a történelmet, keleti nyitás címen a saját haszna érdekében kiszolgálja az oroszokat. Azokat az oroszokat, akik az elmúlt 200 évben 4-szer ragadtak fegyvert hazánk ellen. Pont Ő volt egyike azoknak akik hangosan követelték a 40 évnyi terrorizálás utáni kivonulasukat, ezek után mindent felejtve, csak a pénzt látva keresi velük a kapcsolatot.
A hazafi nálam nem itt kezdődik, az államférfi sem. A saját zseb tömése nem egyenlő a nemzet sikerével.
2015, Orbán
„A rendezvény egyik legkülönösebb fejezete az amerikai-magyar viszonyról szólt. Orbán itt is elmondta az alaptézisét arról, hogy nekünk elsősorban Németországra, Oroszországra és Törökországra kell figyelnünk, és nem Amerikára. Mert míg a három erőközpont folyamatosan befolyásolja a térséget, az Egyesült Államok érdeklődése gyorsan változik.
Annyira, hogy szerinte
„stratégiát építeni az Egyesült Államok közép-európai politikájára szigorúan tilos, mert azt kirántják alólad.”
Példát is hozott erre. Visszaemlékezett arra, hogy térségünk 2000-től 2005-ig, 2006-ig fontos volt az amerikaiknak. Óriási nyomást gyakoroltak a kormányokra, hogy fogadják be a csillagháborús tervekhez szükséges katonai eszközöket. Az akkori magyar miniszterelnök, történetesen Gyurcsány Ferenc ellenállt, Orbán viszont támogatta az ötlete („milyen vicces az élet”, jegyezte meg erre). Hozzánk hasonlóan a szlovákok is elutasították az amerikai kérést, de a lengyelek és csehek beleálltak, és vállalva a népszerűtlenséget, átverték a telepítés tervét saját parlamentjükön. Aztán változott az amerikai külügyi adminisztráció, és ejtették a tervet, a lengyelek és a csehek pedig ott álltak megfürödve.
És ugyanez megtörtént a Nabucco-gázvezetékkel, Gyurcsány-Orbán leosztásban is. Orbán felidézte, hogy
„nyomták a Nabuccót az amerikaiak mint a fene, én is ezt képviseltem, támadtam a Gyurcsányt ezerrel, hogy micsoda baromság már, hogy az orosz déli áramlatot támogatják a Nabucco helyett. Aztán az amerikaiak egyszer csak bejelentették, hogy nem adnak bele pénzt.”
Szerinte két ok miatt vált feszültté az amerikai-magyar viszony. Az egyik, hogy az Egyesült Államok külpolitikáját „egy radikális baloldali, európai szóhasználattal szélső liberális” értékrend határozza meg, ez támogatja a homoszexuálisok házasságát és a nemzeti érzésben potenciális veszélyforrást lát. Ennek Orbán szerint ők ellenállnak, amikor pedig az Isten, Haza, Család hármasság megjelent az új magyar alkotmányban az amerikaiak ránk vetették magukat, mert onnan nézve ez nyílt provokációnak számított. „Fene kereste ezt a bajt, úgy hiányzott még ez is, mint üveges tótnak a hanyattesés, mert ekkor már konfliktusunk volt a bankokkal és az EU-val is” – mondta Orbán.
A filozófiainak mondott vita mellett Orbán szerint a másik feszültségforrás az ukrán-orosz válság idején jött elő.
„Azt tanultam meg az oroszokról az elmúlt hatvan évben, hogy a kívülről érkező nyomás náluk a vezetést stabilizálja és nem destabilizálja. A nyugati logika szerint ha sikerül egy országot gazdaságilag nehéz helyzetbe hozni, a GDP-csökkenés és a költségvetési problémák miatt hozott gazdasági szükségintézkedések elégedetlenséget hoznak magukkal a középosztályban, a középosztály pedig váltást kényszerít ki. Nyugaton ez sokszor így van, de az oroszoknál nem működik. A vezetés militarizálással válaszol a külső nyomásra, a fenyegetettség érzésével stabilizálja magát, ha kell, szabadságot korlátoz, politikai lehetőséget szűkít be. Tehát a nyugati lépések éppen stabilizálják és nem destabilizálják Putyint” – fejtette ki Orbán. Erről a miniszterelnök és nyugati diplomaták sokat győzködik egymást, „aztán mindenki megkávézik és hazamegy.””
A rendezvény egyik legkülönösebb fejezete az amerikai-magyar viszonyról szólt. Orbán itt is elmondta az alaptézisét arról, hogy nekünk elsősorban Németországra, Oroszországra és Törökországra kell figyelnünk, és nem Amerikára. Mert míg a három erőközpont folyamatosan befolyásolja a térséget, az Egyesült Államok érdeklődése gyorsan változik.
Annyira, hogy szerinte
„stratégiát építeni az Egyesült Államok közép-európai politikájára szigorúan tilos, mert azt kirántják alólad.”
Példát is hozott erre. Visszaemlékezett arra, hogy térségünk 2000-től 2005-ig, 2006-ig fontos volt az amerikaiknak. Óriási nyomást gyakoroltak a kormányokra, hogy fogadják be a csillagháborús tervekhez szükséges katonai eszközöket. Az akkori magyar miniszterelnök, történetesen Gyurcsány Ferenc ellenállt, Orbán viszont támogatta az ötlete („milyen vicces az élet”, jegyezte meg erre). Hozzánk hasonlóan a szlovákok is elutasították az amerikai kérést, de a lengyelek és csehek beleálltak, és vállalva a népszerűtlenséget, átverték a telepítés tervét saját parlamentjükön. Aztán változott az amerikai külügyi adminisztráció, és ejtették a tervet, a lengyelek és a csehek pedig ott álltak megfürödve.
És ugyanez megtörtént a Nabucco-gázvezetékkel, Gyurcsány-Orbán leosztásban is. Orbán felidézte, hogy
„nyomták a Nabuccót az amerikaiak mint a fene, én is ezt képviseltem, támadtam a Gyurcsányt ezerrel, hogy micsoda baromság már, hogy az orosz déli áramlatot támogatják a Nabucco helyett. Aztán az amerikaiak egyszer csak bejelentették, hogy nem adnak bele pénzt.”
Szerinte két ok miatt vált feszültté az amerikai-magyar viszony. Az egyik, hogy az Egyesült Államok külpolitikáját „egy radikális baloldali, európai szóhasználattal szélső liberális” értékrend határozza meg, ez támogatja a homoszexuálisok házasságát és a nemzeti érzésben potenciális veszélyforrást lát. Ennek Orbán szerint ők ellenállnak, amikor pedig az Isten, Haza, Család hármasság megjelent az új magyar alkotmányban az amerikaiak ránk vetették magukat, mert onnan nézve ez nyílt provokációnak számított. „Fene kereste ezt a bajt, úgy hiányzott még ez is, mint üveges tótnak a hanyattesés, mert ekkor már konfliktusunk volt a bankokkal és az EU-val is” – mondta Orbán.
A filozófiainak mondott vita mellett Orbán szerint a másik feszültségforrás az ukrán-orosz válság idején jött elő.
„Azt tanultam meg az oroszokról az elmúlt hatvan évben, hogy a kívülről érkező nyomás náluk a vezetést stabilizálja és nem destabilizálja. A nyugati logika szerint ha sikerül egy országot gazdaságilag nehéz helyzetbe hozni, a GDP-csökkenés és a költségvetési problémák miatt hozott gazdasági szükségintézkedések elégedetlenséget hoznak magukkal a középosztályban, a középosztály pedig váltást kényszerít ki. Nyugaton ez sokszor így van, de az oroszoknál nem működik. A vezetés militarizálással válaszol a külső nyomásra, a fenyegetettség érzésével stabilizálja magát, ha kell, szabadságot korlátoz, politikai lehetőséget szűkít be. Tehát a nyugati lépések éppen stabilizálják és nem destabilizálják Putyint” – fejtette ki Orbán. Erről a miniszterelnök és nyugati diplomaták sokat győzködik egymást, „aztán mindenki megkávézik és hazamegy.”
„A saját zseb tömködése…” Ezt mondtátok Horthyra is. Aztán kiderült, hogy egy hektárral nem lett több földje, csak begyűjtött 37 dísztőrt, 654 plecsnit, miközben átélte saját családjának és nemzetének tragédiáit.
Vigyázz, ki ne haljon veled a sárga bolsevik irigység
Hát nem. Fogjuk fel maffiacsökkentésként.
Bizony nem! Majd szögedi halasbicskával faragjuk az atomot és seggbedugott rézcsővel fingjuk a gázt a babcsuszpájz után.
Érdekes barmok azok, (akik) amik képtelenek különbséget tenni a katonai és a gazdasági kapcsolatok között.
Akkor a VSZ miatt kellett mennünk, most az ilyen Marha-Zakkant Pöcsök hörögnek, hogy menjünk, mer’ a NATO miatt kell.