GYŰJTEMÉNY AZ AVASI KILÁTÓ EZER SZIMBOLIKUS ARCÁBÓL

Balogh Attila megjegyzi, hogy nem most hirdették meg a kilátós szimbólumok gyűjtését, hanem az évek során folyamatosan gyarapodott a repertoár. Érdekes egyébként: a közel egy évtizedes identitásápolás alatt már eljutott oda a szervezet, hogy vannak, akik automatikusan nekik ajándékozzák a mementókat. Emellett Galambos Gábor magángyűjtő sokat tett hozzá a tárlathoz, illetve a klasszikus felhívásos módszer is életben volt.

A kiadványok ezeket összegzik. Az első kötet az épület változatos szimbolikus feldolgozására és a kapcsolódó szubjektív történetekre koncentrál, míg a folytatás már realistább terepre tér át: szakmai tanulmányok, tervrajzok, egyéb kordokumentumok és még sok egyéb adnak mélységet a legendának.

Ahogy az ember a kilátószimbólum felhasználásának sokszínűségét nézi, könnyedén felmerülhet benne a kérdés: miért nem tapasztalom ma, hogy ekkora „brand” lenne az épület? Balogh Attila emlékeztet, hogy a kilátó az 1963-as átadása után két-három évtizedig országos szinten is nagyon népszerű épület volt. „Minden második miskolci rendezvény vagy vállalat felhasználta mint szimbólumot” – teszi hozzá.

Mára ez alábbhagyott. A kilátó itt van, de azzal, hogy sokáig „üres” volt, egy generáció számára tulajdonképpen kiesett a köztudatból. Pedig mint említettük, eleinte erős marketingértéke volt, és működött benne egy menő presszó is… Manapság az Észak-Keleti Átjáró Egyesület és a hasonló álmokat dédelgetők igyekeznek életet vinni bele, azonban az igazán izgalmas kérdés az, hogy a közelgő felújítás után mihez kezdünk majd a mi miskolciságunk egyik fontos szimbólumával.