Miskolcról írt verset egy 11 éves hejőcsabai kislány. Spekker Sára saját élményeit szedte rímekbe – írja a Minap.hu.
Sára többek közt Miskolctapolcáról, Lillafüredről, a Diósgyőri várról, a helyi közlekedésről és a Kocsonyafesztiválról írt. Az iskolában és a család ismerősi körében akkora sikert aratott a vers, hogy a kislány szülei elküldték Veres Pál polgármesternek, aki szintén szívébe zárta azt.
Spekker Sára átlagos kislány: imádja egyéves kistestvérét, szeret játszani és iskolába járni. Szabadidejét legszívesebben versírással tölti. A születés- és névnapokon családját, rokonait saját rímeivel köszönti. Ezúttal viszont a városról írt verset.
Úgy gondoltam, ha két felnőttnek így tetszik, elküldöm az írást a város vezetőjének, Pál bácsinak is. Bár nem is reménykedtem benne, de nagyon kedvesen válaszolt – mondta Sára.
Sárát leginkább az zavarta, hogy annyian tüntetik fel rossz színben Miskolcot, a várost, amit ő úgy szeret. Ezért versében azokat a dolgokat akarta bemutatni saját szemszögéből, amelyek széppé teszik lakóhelyét.
Az Én városom, Miskolc című verset a nagyközönség is megismerheti május 11-én, a városnapon.
Én is írtam egykor verset Miskolcról, nem ismerve a város tetteit. Szürkeség vette körül, füstöltek a gyárkémények, nekem meg potyogtak a könnyek a szememből, a vízben is kerestem az oxigént, hiába. Forrásvízhez voltam szokva. Kiszineztem a várost. Jártam hétvégente kirándulni, Lillafüredre, a Csanyikba, egyre kevesebb örömmel. Mert nem sokáig tartott a boldogság, egymás után lopták el a pingpong asztalokat is, már veszélyessé vált a kirándulás. Nem a környék tehet arról, kik élnek itt, a környék valóban szép. Miskolc olyat követett el, amit többé nem lehet semmivel sem meg nem történtté tenni, sem lemosni semmivel, előre kitervelten, szándékosan, olyat kottázva az égbe, melyet többé nem mos le a hó, saját költői szavai szerint. Itt főleg a Kelet írt, de beavatták a falvakat is a felfoghatatlan elméleteikbe. Mikor egyszer megkérdeztem tőlük, miért nem lehet arról írni, hogy kék az ég és zöld a fű, nem értve viselkedésüket, ahogyan velem bántak, sem rajzaikat, meg semmit, amit megfogalmaztak, azt mondták, majd egyszer rájövök, miről írnak, meg szégyenük hála, hiába tollal-írnak, hiába. Kegyetlenül elbánik a város nyomorba döntve, koldultatva a nagybetűs emberekkel, ráadásul nem először tett ilyet. Most tisztulnak más arcában mosva magukat, egyetlen nagy közös áldozással már 63 éve, saját könyveik, szerepeik, erkölcstelenségük, betegségeik, torzulásaik miatti támadásokkal. Mindent bevetett a város, ami fertelem és felfoghatatlan, csúfolások és szidalmak mellett bizonyítom, milyen szerepekbe nem kellett volna nagyon beleélnem magam és miket írogattak össze, miközben emberré nemesedve végtelenül húzták az időt. Minden pillanat szenvedés volt, egyetlen együttérző volt, aki annyit írt, hogy őszinte részvétem. Megköszöntem neki azok nevében, akik ebben a nagy közös áldozásban a világ összes szerepében nem akartak részt venni, meghaltak és tönkre mentek, erre oda írja a másik, hogy talán te érted, mit akartál írni, mert mi nem, a harmadik nevet rajta, a negyedik meg egyenesen azt, hogy kiengedtek a diliházból. Olyanok sértegetnek, amik ide tartoznak a városhoz, mint a liberális kommunisták, milyen szert szedsz kérdéssel. A város művei felfoghatatlanok és nem valóak kislány fülébe. Már régen abba hagytam mindenféle tevékenységet, ami írást jelent, mert terápiára már nincsen szükségem, sem arra, hogy én bizonygassam állandóan, mit tettek velünk, miközben nevetnek, temetnek nyilvánosan már 1997 .óta. Sok sikert kívánok a versíráshoz, addig jó, míg nyelvi játék és gyönyörködtet!
Igen, a bábnak kb. ennyi, hogy szívébe tud zárni gyerekeket, ennyivel több az elődjénél. Mást ő sem tud
Lehet széppé tenni az elvtársi restaurációt?
Ó, a pártokon felüli miskolciak üzentek már egyszer-kétszer Miskolc független polgármesterének.
„Szivére veszi terhünk, gondunk.
Vállára venni nem bolond…
Bús jószág, ne vetéld magad!
Együtt vágunk a jeges télnek.
A jégből csak lucsok fakad,
de hű társ – éhezők kísérnek. / plusz kaució/
S ha most a tyúkszemünkre lépnek,
hogy lábunk cipőnkbe dagad,
rajtad is mult. Lásd, harc az élet,
ne tékozold bizalmadat.
1933. október 19.”
Bíróságok kellenének, melyek feldolgoznák az elmúlt 63 év szerepeit és gyalázásait a főszereplők és nemi csapások megnevezésével tetteik nyilvánosságra hozatalával, mert mindez emberiség ellenes bűn függetlenül attól, mik és miért követték el a semmiről sem tudó, nem könyvszereplő emberek ellen. Ehhez fel kell dolgozni az összes végrehajtott elméletet, könyvet, verset, dalokat pontos idejük és végrehajtásuk módja szerint. Azért nem vállalták a skizoprenek a szerepeiket, mert szabadságot akartak maguknak, azzal, hogy ők nemcsak királyokat és vezetőket játszanak, hanem időnként elesnek, meghalnak is. Hát le kell zárni a világkönyvtárát Magyarországnak, de a szereplők megítélésével, elítélésével. Nem mártírok, hanem hosszabbítók 85 éve már, előre nevet adva az utódaiknak is, aszerint, amit be akartak velük állítani.
A szívbezárásnál kicsit többet kellene dolgozni a polgármesteri fizetésért, például nem leépíteni a közlekedést.
Esetleg ha a városát is a szívébe zárná trollkodás helyett.