Amikor jön az ÁVO
– Végül a diplomás apám úgy lett gumijavító, hogy egy rendes gumis mester alkalmazta és kitanította. Azóta is őrzöm a segéd- és mesterlevelét, amin ez áll: „dr. Szakonyi Károly gumijavító mester Miskolc, 1947. december 10.” Egy barátja Ózdra hívta dolgozni, ahol a kohászat járműveinek abroncsait és gumialkatrészeit javította. Akkor másokhoz képest mi „iszonyúan gazdagok” voltunk. Ám ekkor jött Hortobágy, a kitelepítésünk. 1952-ben történt, amikor a család éppen Mezőcsáton volt a nagyszülőknél. Jöttek az ÁVO-sok a ponyvás teherautókkal. Több mint hatszáz emberért, éjszaka. Tudja mi az a „csengőfrász”? Amikor éjjel jöttek az emberért és elvitték. Berontottak hozzánk és rögtön tudták, mit hol kell keresni. Tehát valaki már informálta őket. Egy hétig bujkáltunk Pesten, aztán csak haza kellett mennünk. Apám bement Ózdra dolgozni, mintha mi sem történt volna, hátha elfelejtkeznek rólunk, de azonnal letartóztatták és vitték a börtönbe, a Zsolcai kapui pincefogdába, és nekünk is azonnal pakolnunk kellett. Édesanyámnak volt annyi lélekjelenléte, hogy néhány kisebb bútort, szőnyeget, egyéb holminkat gyorsan áthúzott a másik szobába a nagynénémékhez, akiket nem érintett a kitelepítés. Így legalább azokat nem foglalták le, minden mást elvettek tőlünk. Szerencsére még némi pénzünk is maradt, amely az egyik megmenekült szekrény fiókjában volt, később ez segített az újrakezdésben. Ez azért is egy „sikertörténet”, mert a legtöbben szinte semmit nem tudtak megmenteni a vagyonukból. Volt, akinek a pribékek szóltak, hogy legalább ruhákat, ágyneműket vigyenek, mert a Hortobágyon semmit nem kapnak. Az éjszaka közepén, ijedtében az ember azt sem tudja, hová kapjon, amikor érte jön az ÁVO – Adrienn ekkor kilenc éves volt, gyermekként szörnyű volt ezeket megélni, mondta.
Nem volt gyerekkora
– Ha megkérdezik, milyen volt a gyermekkorom, azt felelem, hogy nekem nem volt boldog a gyermekkorom, sőt, egyáltalán nem is volt gyermekkorom. A Hortobágyon négy családra jutott egy cselédszobányi hely, voltak, akik a tyúkólban kaptak helyet. Emeletes ágyakon aludtunk, amilyeneket az auschwitz-i fotókon is látni. Nem adtak enni, azt ettük, amit meg tudtunk szerezni. Fürdeni sem tudtunk eleinte, nem volt hol. Borzasztó körülmények voltak, főleg egy gyereknek. Az én apám még ott is felismerte a lehetőséget. A munka alapvetően borsószedés és más mezőgazdasági munkák voltak, de a találékony apám rájött, hogy ott is szükség lenne gumijavítóra. Sikerült elérnie, hogy ezzel foglalkozhasson. Javított gépkocsiabroncsoktól kezdve gumicsizmákig mindenfélét. A gumicsizma létfontosságú volt a földeken – meséli tovább emlékeit.https://boon.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/nekem-nem-volt-boldog-gyermekkorom-egyaltalan-nem-is-volt-gyermekkorom-5234788/
a szar boon-t minek idézgetni? tisztességes helyen nem lehet erről a témáról olvasni?