Rabok építették fel a Miskolci Egyetemet
Már csak kevesen emlékezhetnek arra, hogy mi állt a mai Miskolci Egyetem campusának helyén még a negyvenes években.
Kis családi házak, üdülők voltak elszórtan a generációk óta Dudujka-völgyként ismert területen, ahol 1949-ben elrendelték a Rákosi Mátyás nevét viselő Nehézipari Műszaki Egyetem létrehozását.
Az egyetem Történettudományi Intézetének az adott kort kutató oktatóit kérdeztük: hogyan épült fel az egyetem, és miként kapcsolódik hozzá az idén száz éve született Cziffra György zongoraművész neve?
Kényszermunkára fogva
A második világháború vége után nem sokkal diktatórikus berendezkedés jött létre Magyarországon.
Az 1948-tól 1953-ig tartó klasszikus sztálinista időszakban hazánkból a vas és acél országát akarták varázsolni a kommunisták. Ennek legfőbb gazdasági jellemvonása a szovjet mintájú erőltetett nehézipari fejlesztés volt, melyhez egyrészt a munkaerőhiány, másrészt az ideológiai megfontolások, harmadrészt pedig a megszállók által adott minta alapján használtak fel foglyokat – bűnözőket és ideológiai ellenségeket egyaránt.
Képgaléria: A Miskolci Egyetem A/1-es épülete
Cziffra György az utóbbiak közé tartozott, amiért feleségével és újszülött gyermekével nyugatra próbált szökni. Fogolyként került tehát Miskolcra, ahol az egyetem építésében vett részt.
A 40-es évek végétől a hatalmas ipari beruházások, bányák, középítkezések, amilyen a miskolci is volt, rengeteg munkást igényeltek – többet, mint amennyi rendelkezésre állt. A munkaerőt ma a piac határozza meg, de akkor, amikor cégek sem létezhettek, nem volt valódi piac, és az állam volt a kizárólagos munkáltató. Célja volt a kommunista diktatúrának a teljes foglalkoztatottság elérése, tehát a munkanélküliség felszámolása. Emiatt nagyon alacsonyak voltak a bérek, olyannyira, hogy a történészek elmondása alapján a Horthy-korszakhoz képest rosszabbul éltek az emberek.
A mezőgazdaságból az állam átcsoportosította emberi erőforrásait az iparba, de ez sem volt elegendő. Bizonyos nagyipari beruházásokat a szovjetek tanácsára kényszermunkával bonyolítottak le, hogy a fogvatartottakat munkára fogják, ezzel pedig a munkaerő hiányát tovább csökkenthessék.
A munkának azonban átnevelő, fegyelmező szerepe is volt: az osztályellenséget, tehát az elmúlt rendszer tisztviselőit, értelmiségieket, papokat, kulákokat, katonatiszteket, a politikai elítélteket, büntették így. Vagyis azokat, akik veszélyesek voltak a szocializmus építésére. A jelenkori magyar történelem szakértői szerint azzal indokolták a rabmunkát a kommunisták, hogy módot nyújtanak az elítélteknek arra, „hogy munkájukkal részben jóvátehessék az ország romba döntésében való közreműködésüket, továbbá, hogy alkalmassá váljanak a demokratikus rendbe való beilleszkedésre”.
Száznál is több internáló- és kényszermunkatábor működött országszerte 1952–53-ban, körülbelül 45 ezer emberrel. A leghírhedtebb a Mátra tövében fekvő recski tábor volt, ahol 1100 ember dolgozott a kőbányában napi 14–16 órában, minimális bérért.https://boon.hu/eletstilus/helyi-eletstilus/rabok-epitettek-fel-a-miskolci-egyetemet-5224780/
Fotó. Illusztráció. A szereplőknek nincs köze Cziffra Györgyhöz sem
16 Responses
meg a cementgyárat
meg a kínaiaknak Kazincbarcikát
Most is erre készültök
„Az internáló táborok szovjet típusú rendszerét és módszereit a Szovjetúnióból hozták haza a magyar kommunista vezetők, akik 1945-től vezetői lettek – sorrendben – az államrendőrség Politikai Rendészeti Osztályának, 1946-ban az államvédelmi osztályának, 1948-ban a Belügyminisztérium Államvédelmi Hatóságának, 1949 végén a Minisztertanács alá rendelt Államvédelmi Hatóságnak, majd az 1953-ban ismét a BM-be visszatért államvédelemnek. A diktatúra valójában a még megmaradt nemzeti középosztály ellen folyt, azok ellen, akik még szellemi és anyagi függetlenséggel, morális tartással rendelkeztek. Ők voltak a középparasztok, a pártonkívüli értelmiségiek, diplomások, köztisztviselők, egyházi személyek és a dinasztikus családok sarjai.”
Mesélj még a kommunistákról:
„Áder János 1956 évfordulója alkalmából előléptette a volt III/II-es operatív tisztet, Tasnádi László rendészeti államtitkárt”
Minek?
Lehetett fedésben is a fecske… a 444 magyar-magyar viszályszító újságban:
„A rendészeti államtitkárról a két évvel ezelőtti kinevezésekor derült ki, hogy 1989-ben a BRFK állambiztonsági szervének operatív tisztje volt. Tasnádinak ÁVH-s múltú ügynök jelentett Nagy Imre újratemetéséről.
Még a kormányt gyakorlatilag mindenben maximálisan támogató „civil szervezet”, a CÖF is kiborult Tasnádi kinevezésén. Tasnádinak eszébe sem jutott a lemondás, Orbán Viktor pedig azt mondta: ha hiba is volt Tasnádi kinevezése, attól még rendészeti államtitkár marad.
Tasnádi szerint egyébként az 1970-es években jobb volt a nyomozóhatóságok és a titkosszolgálatok koordinációja, mint most,…”
Cikk. Illusztráció. A szereplőknek nincs köze a mai Ellenzékhez sem. ?
https://usaupload.com/SFk/RMME3.jpg
Még egy korabeli fotót sem sikerült előkaparniuk, a könyökpacsis hölgyeknek talán még a szülei sem éltek akkor.
„Miskolc a múltban”, nyilvános csoport, 27 ezer tag, Mennyi képet akarsz?
Mennyi ész szorult beléd, a cikkhez ugye nem kell a 27 ezer tag fényképe, de erről a képről meg hiányzik Hubai meg Orbán, sőt setét Lajos.
Te kerestél fotókat. Mennyi ész szorult beléd?
Ezt bírtad kinyögni az emléknap előestéjén?
Takarodj!
„A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja megtartását a Magyar Köztársaság Országgyűlésének 2000. június 13-án elfogadott 58/2000. sz. határozata rendelte el. Ennek értelmében a középfokú oktatási intézményekben minden év február 25-én tartják a kommunizmus áldozatainak emléknapját”
Hej, pedig olyan sok szép barakk volt Hejőcsabán.
Nádassy József
: ÁVÓS ŐRIZETTEL FŐLEG POLITIKAI FOGLYOKKAL MINT MISKOLCI MEGYEI KÓRHÁZAT IS KIVITELEZTETTÉK! – –
szovjet laktanyának készült
Marha! Varsói Szerződés helyi laktajának épült! aztán meggondolták!
Le mertek közölni?
Pecsovicsok rettegése
Március 15.-én
A pecsovicsok rettegtek
Petrovicstól reszkettek!
Gyűlölték, Hrúz Máriát
Az ő hatalmas, költő fiát!
Aljasságukra emlékeztette,
Az Ő hősi, példás élete!
Nekik nem volt mit ünnepelni,
Csiga voltukat felismerni,
Nem tudták, nem is akarták
Bátrakat üldözték a gyávák!
Ez volt a forradalom ünnepe!
Magyar a magyart ütötte!
Alja nép, a szédült szemét,
Védte az vörös eszmét!
(Elvették tőle az eszét!)
Bolondja, szentül hitte,
Másik az ostoba, hülye!
Az igazság mikor kiderült
Sok tévhites, mind elhűlt!
Mekkora marha voltam,
Elhittem ez mind jól van!
Most markolva fafejét!
Leszólttól kapja kenyerét!
2013. december 15.
Tóni!
Lemarházol embereket , mert azt hiszed itt büntetlenül megteheted?
Ne legyél olyan biztos benne!
Erre neveltek a szüleid?
Mi lett belőled?
Biszku megúszta.
Ne nevezd
A szemetet, szemétnek!
Önérzetét Te megsérted!
Ha nevén nevezed!
Illetlen, bunkó lehetsz!
Gyűlölködő, ostoba!
Meg nem bocsát soha!
Néked, ha felismerted
Mert, Te őt sértegeted,
Szemét voltát, észre vetted!
Jellemét szóvá teszed!
Véle, udvariatlan vagy!
Bűnöd égbekiáltó nagy!
Néki, ebből elege lett!
Tabu törvénnyel védett!
Világra szóló galiba!
Ami csak egy, jellemhiba!
Önző, könyörtelen élősködés!
Kórokozó, mint kiütés
Messzire virít rajtuk
Hiába, akárhogy tagadjuk!
2016-06-01
Péter Gábor is megúszta.
(„„Ember által meg nem érthető, sötét macchiavellista (bocsánatot kérek Macchiavelli tiszteletre méltó szellemétől)” – mondta róla Kádár, aki maga is megjárta börtönét. A magyar Berija, akinek a neve az ötvenes évek óta egyet jelent a politikai erőszakkal és a legsötétebb állambiztonsággal – idáig mégsem volt korszerű könyv róla. Péter Gáborról, az ÁVH vezetőjéről Müller Rolf pótolta a hiányt.”)