A BŰNÜGYI FELÜGYELET ALATT ÁLLÓ GYERMEKBÁNTALMAZÁSSAL VÁDLOTT PAP A NYÍLT UTCÁN PROVOKÁLT ENGEM! Nem hiszem el, hogy ez megtörténhetett! – Segíts egy megosztással!Képzeljétek el, mi történt ma a tárgyalás után! Ahogy korábban írtam, az elmúlt két napban 4-4 órás tárgyalás-sorozaton voltam a Debreceni Törvényszéken sértetti segítőként, mégpedig annak a görögkatolikus papnak az ügyében, akit 5 kislány bántalmazásának gyanújával vádol az ügyészség. Gyomorforgató és megrázó élmény volt végig hallgatni a tanúkat. Az pedig leírhatatlan fájdalom, amikor azt látom, hogy olyan kislányok estek áldozatul (és még vajon hányan eshettek?), akik sokszorosan hátrányos helyzetűek (szegények, nincsen családjuk, lakásotthonban éltek, vagy roma származásúak) és emiatt szinte képtelenek megvédeni magukat, de akit a családja megvédene, annak is őrületesen kemény ez a helyzet. A velük szembenálló erő pedig végeláthatatlan. Egyháznak hívják, de ebben a történetben az egyház bizony nem a jóságról, a szeretetről és a biztonságról szól, hanem a földi pokolról! És arról a hatalomról, ami mindent, de tényleg minden megtesz azért, hogy elhallgattassa az áldozatokat. Ez a két nap ezt erősítette fel bennem a legjobban. Nem találok megfelelő jelzőket arra a lelki gyötrelemre, amit most érzek.
És ekkor a tárgyalás két napja után, mikor már teljesen egyedül maradtam és békésen rendezgettem a fejemben a gondolatimat Debrecen utcáin sétálgatva, odalépett hozzám a vádlott a nyílt utcán… Te jó Isten! Ez engem eddig követett? Kb. másfél óra telt el a tárgyalás vége óta. Bevallom megfagyott bennem a vér, hogy most mit akar. Egy kb. 12 éves kislány volt az oldalán sápadt arccal… (persze lehetett a rokona.)
Odalépett hozzám, megszólított. Azonnal azt válaszoltam neki, hogy „Önnek engem tilos megszólítani. Mert én sértetti segítő vagyok!” De nem érdekelte, hogy visszautasítottam a közeledését. Annyit válaszolt, hogy „Áh, az nem számít! Megbeszélte az ügyvédjeivel!” És erőltetve folytatta: „Nekünk van egy közös ismerősünk”. Majd meg is nevezte JK Szolnokról, és előadta, hogy az az illető azt mondta neki rólam, „hogy én EGYÉBKÉNT rendes ember vagyok!” Hogy mi van? „EGYÉBKÉNT”? A világ egyet pördült körülöttem egy szempillantás alatt. Erélyesen visszakérdeztem, hogy most komolyan az a téma, hogy ÉN „jó ember” vagyok-e? Mintha nem tudnánk honnan jövünk? (Agyrém!) Ami ezután következett még durvább volt: megpróbált rám, mint a büntetőeljárásban résztvevő személyre befolyást gyakorolni! Elmondta, de nem csupán elmondta, én spirituális bántalmazásnak éltem meg, amit előadott: azzal jött: „Hogy tudok vele ilyet csinálni? Miért akarom börtönbe juttatni ártatlanul? Hogy lehet az én lelkiismeretem nyugodt, ha őt, ártatlanul börtönbe csukják?” Hogy mi van? Én senkit nem tudok börtönbe juttatni, nem vagyok hatóság! Aztán részletesen előadta, hogy a rendőrségi nyomozás szerinte teljesen szabálytalan volt, a gyerekek szájába adták a rendőrök a szavakat és minden szabálytalan, nincsenek is valódi áldozatok! Erre mondtam neki, hogy éppen tegnap voltam annál a kislánynál, akit képviselek, hogy az otthonában találkozhassam és beszélhessek vele. Én 67 egyházi keretek között bántalmazott áldozatot ismertem meg, ez a szakterületem. Ebből írom a professzori munkámat. Így nem véletlenül gondolom, amit gondolok. Erre azt vágta a fejemhez, hogy a kislány anyja hazudik, csak bosszú az egész, mert, hogy nem adott pénzt a családnak! A kislány meg be lett tanítva! (Na, te Úristen!)Hosszan, részletesen igyekezett győzködni és befolyásolni engem. Ijesztő volt az egész. Azt éreztem, hogy érzelmileg nyomást gyakorol és manipulál. Rögtön le is profiloztam. El is mondtam neki kemény szavakkal, hogy mit gondolok erről a viselkedésről, amit itt levágott.
És ugyanakkor ott állt mellette az a szerencsétlen, sápadt arcú 12 éves! Ki csinál ilyet egy kisgyermekkel? Őrület az egész!
Azonnal felhívtam dr. Koós László ügyvéd urat, a sértett kislány jogi képviselőjét és mindenről beszámoltam neki.
Most a vonaton ülök, Budapest felé utazom és közben elolvastam, hogy ami itt történt, akár egy újabb bűncselekmény megvalósítása is lehet!
Nagyon szeretném tudni, hogyan történhetett meg mindez? Én egy rendkívül kiszolgáltatott csoportot (kiskorú sértettet) képviselek, így a hatóságoknak engem meg kell védeniük, lépniük kell! Hiszen a vádlott fellépése egyértelműen veszélyeztette az eljárás biztonságát és a sértetteket is.Ezt a jelzést dr. Koós László ügyvéden keresztül elküldöm a bíró úrnak is. Lehet, hogy a rendőrségnek is jeleznem kellene?
Ha van közöttetek jogtudó ember, kérlek írjatok véleményt! Mit tegyek?
