Kedves Rostás úr, bár fentebb nem engem szólított meg, de ha már ilyen szépen összegyűltünk, engedje meg akkor, hogy én is elmondjam a magamét.

Azt hiszem abban nincs vita, hogy az éppen épülő Y-hídnak az intermodális csomópont hiányában az ég világon semmi értelme nincs. Az egyik a másik hiányában olyannyira értelmetlen beruházás, hogy nem véletlen, hogy a politika mélyen hallgat róla és úgy tesz, mintha a beruházás nem is létezne. Ezt ön is pontosan tudja, hiszen 2016-ban a saját szájával nyilatkozta a Minapnak, hogy (idézem) “a közlekedési infrastruktúrafejlesztés első eleme az intermodális csomópont. Ehhez fog kapcsolódni az Y-híd kialakítása és 3-as út a kiváltása a későbbiekben.” Magyarul a “második fázis” úgy kezdődött meg, hogy az első lépést átugrottuk. 2020 eleji hírek szerint az intermodális csomópont “közlekedésszakmai felülvizsgálata alapján készült előterjesztés” a kormány elé fog kerülni, “ami alapján döntenek a beruházás további sorsáról”. Egyszóval valami épül, amelynek az indololtságát jelentő másik, nagy volumenű fejlesztés egyáltalán nem biztos, hogy megvalósul, amennyiben mégis igen, úgy pedig nincs rá garancia, hogy mikor, vagy hogy pontosan milyen formában.

És ha megenged egy személyes véleményt, amely tényleg személyes és azon alapul, amelyet én, miskolci polgárként a városomban tapasztalok. Véleményem szerint az önkormányzatiság létezése óta soha, senki nem ártott még annyit ennek a városnak várostervezési és -építészeti szempontból, mint ön. Ön egy egész város élhetőségét rendelte alá a város “közlekedhetőségének”. Ennek az is nagyszerű fokmérője, hogy rendre közlekedési beruházások valósultak és valósulnak meg, miközben ennek a városnak égető szüksége lenne rekultivációra — és nem csupán a turisztikailag kiemelt körzetekben. Ha már minősítésről beszélünk: az viszont igenis önt minősíti, hogy nyolc év nem volt elég arra, hogy akár csak a belvárosi területeket sikerüljön rekultiválni. Ha egyáltalán lett volna ilyen törekvés, nem maradt volna a Búza tér egyetlen összefüggő parkoló. Nem maradt volna a Nagy Imre utca egy porfelverő-sárdagasztó parkoló. Megszűnt volna a Hősök terén a mélygarázs miatt teljesen redundáns felszíni parkoló, ahogyan Miskolc egyik legszebb, eldugott parkocskája, az Antall József emlékpark sem lenne egy parkoló. Ahogyan a Patak utca vége és a Szent Erzyébet sétány sem, ami minden, csak nem sétány, ha csak a sétálás nem olyan tevékenység, amit újabban gépkocsival teszünk. És vegye észre, hogy ez még mindig csak a szűken vett belváros. Ön ebben a városban a két lábon járókat alárendelte a négyütemű motornak és hála az ön által tervezett és jóváhagyott beruházásoknak, bebetonozta ezt a trendet a jövőre nézve is.

Úgyhogy legyen szíves, ezt a “ki mit tett le az asztalra” dolgot hanyagolja, mert amit ön letett, az valószínűleg annyit ártott ennek a városnak, amennyit kevés dolog.

És mivel úgy tűnik, ön szerint az embereknek csak akkor lehet véleménye, ha neve is van hozzá, tessék:
Paszternák Ádám
miskolci polgár