K-né egy augusztusi nap reggelén egy telefonhívásból tudta meg, hogy barátnője COVID-tesztje pozitív lett. Különösebb tüneteket nem produkált, csak a szag- és ízérzékelés elveszítése volt intő jel. Megfertőződése idején viszont huzamosabb időt töltöttek együtt, így a kontaktkutatásban hamarosan mindenki sorra kerül. „Legyetek fölkészülve és menjetek el bevásárolni, amíg lehet” – hangzott a jótanács a vonal túlsó végéről.

Úgy kezdődött, hogy…

Az első döbbenet után K-ék azt kezdték számba venni, kikkel is találkoztak az utóbbi időben. Értesítsenek valakit, és ha igen, miről? A szűkebb család mindenesetre jó, ha tud róla, hátha segítségre lesz szükség.

Saját kapcsolati hálójuk feltérképezése azonban fölösleges igyekezet volt. A Kormányhivatal Népegészségügyi Főosztályától jelentkező ügyintéző ugyanis csak egyetlen családtagra volt kíváncsi. Arra, aki a vírusgazdával kapcsolatba kerül.

Egyeztették a lakcímet, a telefonszámot és az e-mail-címet, amelyre a kötelező megfigyelést elrendelő határozatot kiküldik majd. Arról viszont nem esett szó, hogy a hatósággal milyen formában lehet tartani majd a kapcsolatot. „Nyilván, szerepel majd a határozatban” – gondolták. A kérdésre viszont, hogy a nem túl nagy lakásban élő családban miként oldják meg az érintett elkülönítését, az ügyintéző együttérzően csak annyit válaszolt: „Kerüljék egymást, ha lehet.”

Teljes cikk itt. https://boon.hu/kozelet/helyi-kozelet/egy-miskolci-covid-teszt-tortenete-4512710/