Őszintén sajnálom a hadseregtől leszerelt Orbán Gáspárt. Évek óta látványos identitáskeresésben sodródik: lelkes futballista, majd vallási hevületű misszionárius, később katonai hivatást próbált magára erőltetni – egyik szerep sem tartott sokáig, és egyik sem vált valódi önazonossággá.
A Sandhurst-ben indított katonai karrier, majd a rendszer egyik bukását is előidéző, korrupcióval, tevetejjel, migrációs riogatással, hozzá nem értő diplomatákkal terhelt abszurd csádi kaland – amelynek bemutatásában talán volt némi részem – viszont súlyos közpénzekbe került. Az én meghurcolásom viszont a mai napig tart, talán joggal átkozhatnám el anyját, apját és akár őt magát is.
De nem teszem, ugyanis egy mérgező családi háttérből ritkán nő ki kiegyensúlyozott életút; inkább az a csoda, ha valaki egyáltalán megtalálja a saját hangját. Neki ez eddig nem sikerült.
Most, 34 évesen, talán először adódik számára valódi esély egy külső kényszerektől mentes újrakezdésre. Ha úgy vesszük, a kormányváltás egyik csendes nyertese éppen ő: végre nem kell olyan szerepeket viselnie, amelyek sosem illettek rá.
Egy válasz
De ne ebben az országban próbálkozzon, itt nélküle is van temérdek bugris.
Szegény az anyjára hasonlít, de az se lenne jobb, ha orbáni kocsmai hőbörgő vonásai lennének.