Kedves olvasónk és támogatónk!
Valószínűleg neked is sűrű heted vagy inkább hónapod van, soha ennyien és ennyiszer nem kérték még a támogatásodat, segítségedet, hozzájárulásodat. Az Index összedőlése ráhozta frászt a még függetlennek vagy szabadnak nevezhető magyar nyilvánosság vészesen fogyatkozó számú szereplőire, és egyértelművé tette, hogy az évente százmilliárdokból hízlalt kormánymédiával szemben, a zsarolható, szorongatható és egyébként is gyengélkedő hirdetési piacról szerzett bevételekkel ez a néhány médiacég sem tud talpon maradni. Egyetlen esélye, hogyha az a három-négymillió magyar polgár, aki nem kíváncsi a hatalom valósághajlító mutatványaira, kiáll mellette, és költeni is hajlandó arra, hogy maradjon, aki képes megírni, elmondani az igazságot.

A 444 új üzleti modellben, új rendszerrel vág neki a következő időszaknak, és újabb kampányt indított az átállás költségeinek fedezésére. Alig egy hét alatt több mint ötezren csatlakoztak a kampányhoz, és utaltak legalább tízezer forintot. Ez cégünk történetének legsikeresebb gyűjtőakciója. Nagyon köszönjük a segítséget mindenkinek.

Megható volt a minden elképzelést felülmúlóan élénk érdeklődés. Itt most a terveket, az akció céljait már nem is részleteznénk, a projektoldalon minden elolvasható.

Nem állunk meg itt, középtávú célunk, hogy több tízezres előfizetői tábort gyűjtsük, ezzel a bevételi hátérrel már megerősödhetünk annyira, hogy valamennyire betölthessük az Index helyén támadt űrt, és megfelelő állóképességet szerezzünk a politikai indítékú támadásokkal szemben.

Az elmúlt napokban természetesen mi is elsősorban az Index körüli fejleményeket figyeltük, ami talán nem lep meg senkit. A 444-et hét éve a hatalom által szorongatott tulajdonos által szorongatott Indextől elmenekült újságírók alapították éppen azért, hogy az eredeti Index szellemiségét, függetlenségét és szabadságát átmenthessék egy új médiavállalakozásba. Nem véletlenül kérdezik sokan, hogy a 444-be tartanak-e az Indexnél fölmondott újságírók, vannak-e terveink ebben az új helyzetben.

Terveink vannak, keressük az összefogás lehetőségeit, mert meggyőződésünk szerint ez lenne a legerősebb, legéletképesebb megoldás ebben a helyzetben. Azt viszont látni kell, hogy a mai magyar médiában a semmiből teremteni nyolcvan-száz fős szerkesztőséget, szinte lehetetlen vállalkozás. (Talán csak lopott közpénzből lehetséges, de ezt a lehetőséget talán hagyjuk.) Az a szándékunk, hogy amennyire anyagi lehetőségeink engedik, pótoljunk valamennyit a szabad magyar nyilvánosságot ért veszteségből. Az Index széles olvasótáborát, hatalmas, évtizedek alatt fölépített piaci erejét teljesen visszaépíteni nem lehet. Ez tény. Együtt kell kitalálni, hogyan és mi pótolható.

Az Index-helyzet az utóbbi két hétben:

1. Winkler Róbert megrázóan őszinte, nagyon kemény videója arról, hogy az Index által alapított Totalcarnál milyen érzések kavarognak a szerkesztőség szétesése után: „Most már mi is a csicskamédiához tartozunk”

2. A kiürült szerkesztőséget nem sikerül feltölteni, és már annyira nem tudnak mit tenni az Index címlapjára, hogy blog.hu-s tartalmakkal próbálják feltölteni.

3. Pofátlanság extra: a fideszes gazdasági birodalomhoz tartozó, Mészáros Lőrinc elsőszámú médiaemberének tulajdonában álló blog.hu közösségi gyűjtést indított :DDDD

4. „Nincs olyan, hogy csak kicsit szólnak bele az újságba. Előbb-utóbb elmennek a falig”. Nagyon tanulságos interjú Rovó Attilával, az Index volt politikai rovatvezetőjével, akit mintha üldözne az orbánizmus sajtófaló részlege: ott volt a Magyar Hírlapnál, amikor Széles Gábor szétverte a szerkesztőséget, tisztogatások áldozata lett a közrádiónál, átélte az Origo kicsinálását és végül a VS.hu-tól is menekülnie kellett. Az Indexnél már nem is tervezett hosszú távra, tudta, hogy jönni fognak.

Törékeny kis csónakunkat irányítsuk most más VIZEKRE.

Biztos sokak számára megnyugtató hír, hogy Mészáros Lőrinc családja Tihanyban vásárolt félmilliárdért egy csinos kis „gyümölcsöst” a nemzeti park területén, ahol szigorúan ellenőrzött biogazdálkodást folytat a hatalmas villában, a gondosan leburkolt udvaron és a szépen kicvsempézett úszómedencében. Tihany legszebb része hiába áll szigorú védettség alatt, egymás után építik medencés villáknak látszó „gazdasági épületeiket” a fideszes elit tagjai és barátaik. Az ellenőrzés az önkormányzattól átkerült a kormányhivatalhoz, nincs mitől tartani.

Az elmúlt hetek legfontosabb világpolitikai fejleménye alighanem a még néhány éve is sziklaszilárdnak tűnt fehérorosz diktatúra megingása. Az 1994 óta hatalmon lévő Aljakszandr Lukasenka alighanem egészen pofátlan csalással nyerte a hétvégi választást, de az ellenzék ezúttal nem hallgatott, hanem utcára szólította embereit, annak ellenére, hogy a rendszer hatalmas erőket, sok ezer állig fölfegyverzett, védőöltözetbe bújtatott, különlegesen kiképzett rendőröket és katonákat vezényelt a városokba, hogy azonnal verjék szét a megmozdulásokat. A hét első napjaiban rendszeresek voltak a kisebb-nagyobb összecsapások a brutálisan föllépő rendfenntartó erők és a tiltakozó polgárok között. Lukasenka erőszakszervezetei hatalmas túlerőben vannak, és az ellenzék sem elég szervezett ahhoz, hogy esélye legyen a diktatúra megdöntésére. De rendszer támfalai repedezni kezdtek, és ez a folyamat ritkán megállítható.

Nagy szeretettel ajánljuk még figyelmükBE Kálmán László nyelvészprofesszor írását a -ba/-be ragok (valójában képzők?) inváziójáról.

Édes Balázs, a BKK FB-tagja amellett érvelt, hogy a Lánchidat végre vissza kellene adni a gyalogosoknak, a biciklistáknak és a tömegközlekedésnek.

A gyerekpornóképek miatt némi pénzbüntetésre ítélt diplomata, Kaleta Gábor ügyéből minden párt szeretne valami kis tőkét kovácsolni, és egymásra licitálva követelnek szigorú pedofilellenes szigorításokat. Hasonló, politikai okból keltett morális pánikok lezajlottak több országban is, Urfi Péter bemutatta, milyen eredményt hoztak az ilyen légkörben elfogadott törvények.

Ez pedig Szily László interjúja Erhardt Miklós képzőművésszel, a MOME tanárával, aki elejétől a végéig felolvassa és rögzíti Kassák Lajos 1200 oldalas, gyakorlatilag olvashatatlannak tartott önéletrajzi regényét.

Köszönjük a figyelmet, maradunk tisztelettel hogyishívják, és a továbbiakban is reménykedünk létfontosságú támogatásotokban!

Uj Péter
főszerkesztő