Előtte azt mondtam
, be nem teszem a lábam az IKEA-ba, mert nem vagyok már képes a többi terhes nőt látni. Minden sejtemmel és porcikámmal gyereket akartam, és mégis, amikor otthon voltam a fiammal, úgy éreztem, hogy egy vákuumba kerültem. Marhára lelkiismeret-furdalásom volt attól, hogy erre vártam, erre készültem, mindent erre tettem fel, de most nem tudok lelassulni, monotonnak érzem a hétköznapokat, úgy érzem, hogy mindenhová csak babával lehet menni, mindent időzíteni kell. Egy jó fél évbe telt, mire elkezdtem élvezni, és rájöttem, hogy ezeket a határokat rugalmasan is lehet kezelni” – próbálja leírni a szülés utáni élethelyzetet.
Kellenek a sorstársak
A fiuk másfél éves múlt, amikor megfogantak az ikreik, így a háromfős család hirtelen ötfősre bővült. A babák születését egy lakáseladással megspékelt év követte.
„A párkapcsolatunkat, a testünket és a lelkünket is megviselte az az év” – meséli. Az ikrek közül az egyiket Dévény-tornával kellett segíteni az első 8-10 hónapjában, Nóra az étkezést rendszerint két Dévény-torna és fejlesztés között tudta le valami zacskós vajaskenyérrel.
https://hvg.hu/elet/20200130_Kadar_Papp_Nora_Gyerunk_anyukam_szules_utani_regeneracio
