A Borsnak tavaly
augusztusban azt nyilatkozta: „Ha már jönnek a migránsok, ne vigyenek, hanem hozzanak. Ezer százalék, hogy az összes nőt meg fogják erőszakolni. Azért jöttek, hogy elfoglalják ezt a földet, nem azért, hogy dolgozzanak. Nem hiszem, hogy a gyerekeimet, az unokáimat ki merem majd engedni az utcára.”
Tényleg. Tényleg én mondtam. És mi van, ha igazam van?
Alig jön menekült. Vagy ön szerint most foglalják el a földünket és erőszakolják a nőket?
Na, na, na! Csak lassan! Ez csak azért nem történik meg, mert a kerítés miatt nem engedték be őket. Németországban vagy Belgiumban már nagyon más a helyzet.
Ott megerőszakolnak minden nőt?
Minden nőt… Ez állati rossz duma. Pedig előbb-utóbb meg fogják tenni. A nőnek nincs becsülete náluk. A nő csak egy kapcarongy, egy semmirekellő élősködő, akivel nem kell foglalkozni. Szó nincs itt beilleszkedésről, párhuzamos társadalmat építenek.
Ez utóbbi is a Fidesz szövege.
Attól még így van. Ausztriában, Németországban, Olaszországban a migránsok már hatalmas problémát jelentenek. Az egykori gyarmattartó, imperialista országok, mint Franciaország vagy Anglia, pedig ne adjanak ide menekülteket és ne nemzetközösségezzenek, mert az nagyon cinikus.
Az Európai Egyesült Államok elképzelése cinikus lenne?
Az. Nem hiszek az imperializmusban. Alapvetően tök liberális és baloldali gondolkodású vagyok, de néhány dolgot nem értek. Miért kell nekem egy migránssal megosztani a kajám, mikor itt is vannak szegények? Ráadásul nem is menekült: nem olyan, mint amilyen én voltam, amikor 1983-ban először jártam nyugaton. Ott kaptam kaját, felajánlották, hogy kapok segélyt és visszaadják az útlevelemet 1200 márkával együtt. A pénz persze nagy vonzerő lett volna. Ez a mai napig így van annak, aki Afrikában él iszonyú körülmények között. De attól az országtól kérjen lóvét, ahol él.
Rétvári Bence államtitkárral közösen, kamerák előtt írta alá a Nemzeti Konzultáció családokról szóló kérdőívét.
Mert hiszem, hogy a család egy nő és egy férfi kapcsolata.
Csak ne mondja fel újra a kormányzati szöveget.
Csak ne kezdjünk el beszélgetni arról, hogy létezik szülő 1 és szülő 2, mint ahogy Franciaországban tervezik. Ne hülyüljünk már meg!
Hogy jön mindez a nemzeti konzultációs kérdőív aláírásához?
Rendszeresen találkozom Bencéékkel Vácott helyzetértékelő esteken. Ott szokott lenni a polgármester és a helyi erők, mindenki tájékozódik, hogy épp miről van szó. Az egyik ilyen alkalommal a nemzeti konzultációról beszéltek, én meg a végén bejelentkeztem, hogy szeretnék fellépni. Láttam, meg is ijedtek, hogy vajon ez most engedélyezve van-e vagy sem. Ady egyik versét szavaltam el, amin teljesen ledöbbentek. Ezután azt mondtam, aláírom a kérdőívet azért, hogy működjön az ország.
A már említett Bors-interjúban azt is mondta, tart a szélsőjobb előretörésétől: „Ez egy nagyon komoly veszély. Nézd meg, tíz éve hol volt az Osztrák Szabadságpárt, és most hol tart? Ami valaha szélsőjobb volt, az ma már „csak” jobb.” Furcsa ezt MIÉP-es múlttal az ön szájából hallani.
Pedig nagyon igaz, a mai napig félek ettől. Elég öreg vagyok ahhoz, hogy tudjam, aki eddig egy eszmét vallott, majd később egy másikat, annak nehezen hiszek.
Ezt Orbán Viktor is megtette többször, liberálisból a szélsőjobb felé halad. Neki mégis hisz?
Nem vehetem a bátorságot ahhoz, hogy a vezető döntéseiről véleményt mondjak. Ő irányít, ha így látta jónak, azt el kell fogadni. Nyilván tudta, mikor minek van politikai realitása. Ezért ő a főnök.
Most is tudja? A Néppárt ügyében kicsúszhat a lába alól a talaj.
A Néppárt nagyon rá fog fázni. Az én időmben még úgy volt, ha egy pártot támogattunk, az nem tért le az útjáról. És hol van már ez a Néppárt a Helmut Kohl-féle Néppárttól?
