A mai tudásunk szerint, ha nem történik semmi érdemi, akkor két opció van. Az egyik, hogy az ingünket, gatyánkat nyugdíjra fizetjük, és minden másra nagyon kevés fog jutni. A másik, hogy megint elszáll a deficit annak érdekében, hogy ki tudjuk fizetni a nyugdíjakat. Nem tudom, melyik a rosszabb. Egy kvázi önkéntes rendszer bevezetése most annyiban ideális időpontban történhetne, hogy gyors bérnövekedés mellett nagyobb lehet az elfogadottsága. Ugyanakkor kérdés, hogy ezt a lehetőséget nem veszítettük-e már el, hiszen nem fog sokáig tartani, hogy minden évben 10 százalékkal nőnek a bérek. A lengyelek, ahol hasonló a béremelkedési struktúra, lehet, hogy szerencsésebben indulnak, mint ahogyan mi indulnánk pár év múlva.
Hogyan nézne ki egy ilyen rendszer a gyakorlatban?
Tulajdonképpen a munkavállalótól, a munkáltatótól és az államtól összegyűjtött pénz kezeléséről van szó. Ehhez szükséges egy központosított nyilvántartó, beszedő rendszer, hogy elkerülhessük azokat a hibákat, amelyek a magán-nyugdíjpénztárakat is drágává tették. Ez lehet állami, vagy a rendszer szereplői által közösen birtokolt intézmény is. A felhalmozódó megtakarításokat egymással versenyző vagyonkezelők fektetik be. Erre van pár klasszikus példa, mint Svédország, ahol ezt megcsinálták 15 évvel ezelőtt. Azt mondták, egy központi szereplő lesz, azon keresztül megy minden, ő versenyezteti a vagyonkezelőket, lenyomta a díjakat, és működik a vakszámlás rendszer, hogy a szolgáltató nem ismeri egyesével az ügyfeleit, így nem tud marketingelni meg keresztértékesíteni.
https://www.portfolio.hu/gazdasag/szulik-e-a-jovo-jarulekfizetoit-a-magyar-anyak.4.314447.html
