Akárhogy is nézem, Kerényi Imre igazán jelentőset a művészeti életben, a rendszerváltozás előtt alkotott. Annál inkább indokolt a kérdés: a temetésen a nyakánál fehéren hagyott, az arcán viszont napbarnítottra sminkelt kormányfő miért tartotta fontosnak, hogy búcsúztatót mondjon. Mi az az ok, ami miatt a miniszterelnök oly mértékű gyengeséget mutatott, amilyet nyilvánosan még sohasem? Mert tetszik, nem tetszik, Orbán Viktor megtépázott idegrendszerű emberként állt a koporsónál, amit az eddigiek alapján a legkevésbé sem várt tőle az ember. Amikor most is elmondta, amit már korábban is megtett, hogy „a magyar az emberi faj ritka egyede”, vagy amikor a temetési beszédében alig leplezve dicsőítette a macsóságot, az legfeljebb arra volt jó, hogy a világban egyébként szalonképtelen hamisságokkal tartsa a lelket önmagában és táborának tagjaiban. A józan többség azonban végre nézzen önmagába! Ugyan hova jutunk az ilyen szemlélettel? https://index.hu/i2/#http://bekialtas.blog.hu/2018/09/02/orban_kerenyi_ravatalanal
