Ildikó Varga Bogár János társaságában
Júliusi futóversenyek.
Ma Jani hagyományos szülinapi /ami holnap lesz/ Extrém Maratonja Kassán. Kicsit izgulok, hogy minden simán menjen, mert lassan nem telik el verseny, hogy Janival ne történne valami.
Július elején a Tisza-Tó 130km távjának a 2/3 -ánál levált a cipője talpa. Még szerencse, hogy volt nálunk pillanat ragasztó, amivel Jani az orrtapaszát szokta felragasztani, ezzel megoldottuk ideiglenesen a problémát.
Két hete, a Lázbérci Futófesztiválon vettünk részt. Janinak kimondottan jól ment az 50 km-s verseny, én csak kis távot futottam húzódásaim miatt, utána frissítettem őt.
A verseny alatt semmi gondja nem volt, hanem aztán verseny befejeztével…
Jani imádja a görögdinnyét, és a verseny befejeztével rászabadult a dinnyés tálcára. Közben számtalanszor odajöttek futók beszélgetni szelfizni.
Persze Jani rájuk figyelt, gratulált nekik, aki kérte, azt tanáccsal látta el…
Aztán megindultunk a kocsi felé, Jani kezében. 2-3 dinnye szelet, harapja, közben beszél…
Egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Jani mintha öklendezne.
Kis fuldoklás, aztán kiderült, a dinnyével megint lenyelt egy darazsat, ami persze jól belemart a torkába.
Először azt hittük méhecske.
Jani érezte, hogy szűkül a torka, és persze bepánikolt. Elökaptuk az Epipent, közben szóltam az ott lévő orvosnak. Ő rögtön bevágta Jani combjába, és kérte ne izguljon minden rendben lesz.
Serencsénkre sürgősségi osztályon dolgozó orvos volt, így nem kellett mentőt hívni. Néhány perc múlva adott Janinak szteroid injekciót, aztán később, antihisztamint.
Vártunk még legalább másfél órát, a doki is odajött többször, hogy minden rendben van-e.
Itt is köszönet hála neki, hogy ilyen profin, lelkiismeretesen ellátta Janit.
Most mindjárt befut Jani a Maratonról, és nem vagyok nyugodt, remélem nem lesz gondja, és ragasztott cipője is kibírja…
