Életét teszi kockára,
aki autóba ül a 2-es, 4-es, illetve a 6-os főúton: ezek lettek a tavalyi esztendő halálútjai.
A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) évkönyve szerint arányaiban a 2-es főút Budapest és Parassapuszta közötti 78 kilométere a „leghalálosabb”: itt tavaly öten haltak meg, a 352 kilométeres 4-es úton 13-an, a 262 kilométer hosszú 6-oson pedig 12-en vesztették életüket. A Budapestről induló, Szolnokot és Debrecent is érintő 4-esen szinte minden másnapra jutott egy baleset.
A hvg.hu szerint a riasztó számok ellenére itthon nem veszélyesebb autózni, mint Belgiumban. Az Európai Bizottság adatait alapul véve idehaza és belga földön is 65-65 halálos közlekedési áldozat jut egymillió lakosra vetítve. Ez egyébként sokkal rosszabb, mint a svédeknél, és a briteknél, ahol egymillió emberből 26-an, illetve 27-en halnak meg közlekedési balesetben. Hozzánk képest kockázatosabb Lengyelországban autóba ülni, ott minden egymillió emberből 77-en halnak meg az utakon.
Nem lepték meg a baleseti statisztikák Ikotics István mesteroktatót.
– Nem tudok elég gyorsan haladni az autópályán, hogy ne előzzenek meg. Aki a sebességhatárt betartva 130-cal szeretne autózni, folyton veszélyes sávváltásokra kényszerül, mert a külső sávban a kamionok túl lassan haladnak, a belsőben pedig a 160-nal vagy annál is gyorsabban száguldozó autók tolják le az embert – magyarázta Ikotics István.
Székely Gyula, a Vezetéstechnikai Képzési Központ vezetője szerint hibás emberi pszichés viselkedés, a gyorshajtás és a fizikai törvények nem ismerése okozza a balesetek többségét.
– Túlterheltek a keskeny utak. A megmaradt kétszer egysávos utakon szeretnek ugyanolyan sebességgel autózni az emberek, mint a sztrádákon – érvelt a szakember, aki szerint a sok karambol másik oka, hogy a sofőrök nagy része nem vezet jól. – A vezetők jó része túlértékeli saját magát. Ehhez jön még az általános túlhajszoltság. Nem csak arra gondolok, hogy felettesek azt várják a céges autókat vezető beosztottaktól, hogy lehetetlenül gyorsan érkezzenek meg ide vagy oda. Hanem túlhajszoltak, fáradtak az emberek – hívta fel a figyelmet Székely Gyula.
