Valamelyik nap elkérte tőlem a rendőr a seprőt, és összetakaríttatott velük. Megcsinálták, kénytelenek voltak. Nagyon rendes seriffünk van egyébként, ő naponta háromszor is eljön ide, és elzavarja a csapatot, de aztán újra és újra visszaszivárognak – sorolja Judit, megjegyezve, a hajléktalanok a dolgukat is a közelben végzik el, ami közegészségügyi problémákat is felvet. A szomszédos állateleségbolt tulajdonosa, Tollasné Kukucska Petra sem fogy ki a panaszokból.
– Január óta vagyok itt, már akkor is itt tanyáztak a hajléktalanok. A viselkedésük rendkívül zavaró: kiabálnak, isznak, aztán ha elfáradnak, lefekszenek a padokra. A buszra várakozóktól cigit kéregetnek vagy pénzt. Ez tarthatatlan – fakad ki az üzlettulajdonos, majd megmutatja ő is a hajléktalanokról készített fotóit.
Egy idős hölgy érkezik a buszmegállóba, bekapcsolódik a beszélgetésbe.
– Az én kapum elé jár a hajléktalan nő aludni. Ha felébred, az ablakom alatt kiabál. Ha a kutyám megugatja, visszaugat neki – mondja, de jön a busz, úgyhogy elköszön. boon.hu
