Elnézve a képet…
Az, aki egy szelet csokiért képes eladni a gyereke, az unokája jövőjét, az egy végletekig ostoba, önző és távlatokban gondolkodni képtelen véglény. Megérdemlitek a sorsotokat, amikor megfagytok saját házazokban, amikor a kórház folyosóján haltok meg vizsgálatra várva, vagy kórházi fertőzésben fetrengve, ha egyáltalán még lesz kórház, számolgassátok a nyugdíjatokat minden hó 15-én, hogy mivel húzzátok ki hó végéig. A pokol következik, de egy dolog vigasztal… ti is ott lesztek.[/quote]
Én nem csodálkozom ezen, amikor a társasházunk felújításáról kellett dönteni, a lépcsőház összes nyugdíjasa ellenezte, arra hivatkozva, hogy annak előnyeit ők már úgysem élvezhetik. A gyermekeikre, unokáikra persze akkor sem gondoltak.
