A Műút éppen tíz éve alakult a Napjaink, a Holnap majd az Új Holnap miskolci irodalmi folyóiratok mintegy folytatásaként. Mi hívta életre, miben új az elődökhöz képest?
Zemélnyi Attila: Görömbölyi László akkor már hét éve volt az Új Holnap főszerkesztője, én a verseket szerkesztettem a lapnál. Forráshiány volt a fő ok, elmaradt például a Nemzeti Kulturális Alap támogatása. Boldogult a lap valahogy – a megye, a város támogatta –, megvolt a szerkesztői gárdája, de hiányzott és csökkent a támogatás. Aztán a Szépmesterségek Alapítvány meghívásos alapon kvázi megpályáztatta, megkérdezte, kik és milyen csapattal pályáznának egy új lapra. Ketten vállaltuk, Serfőző Simon és én. Két csapattal adtuk be a pályázatot – én a ma is együtt dolgozó gárdával: Jenei Lászlóval, Kabai Lóránttal, Kishonthy Zsolttal –, és abban az időpillanatban a mi pályázatunk bizonyult jobbnak. Arra építettem, hogy teljesen meg kell újítani a formát, a nevet, azaz egy vadonatúj lapot kell létrehozni úgy, hogy az 50 év folyóirat-kultúrájának hagyományait is megtartsuk. Szétnéztem a mai modern művészeti folyóiratok közt a neten Japántól Mexikón át Amerikáig, és arra jutottam, hogy rendkívül esztétikusak, vizuálisak, vonzók. Ezt tartottuk szem előtt az új lap megalkotásánál. Öt év után elindult az online verzió is, és most, tíz év elteltével is érezzük, hogy jó úton haladunk. Olyan rovataink vannak, amelyek sehol nincsenek más lapoknál Magyarországon. Csak egy-két egészen extrémet hadd emeljek ki, az egyik például a sokat emlegetett képregény, amely minden lapszámunkban megtalálható, a másik, mondjuk, a személyes kedvencem, a Holtsáv című, ami leegyszerűsítve a lektűr fontosságával vagy műfaji mezsgyékkel foglalkozik. Stephen Kingtől kezdve a mai kortársakig sok mindenkit be lehet ide emelni, izgalmas összefüggéseket vizsgálni. Ez egy kimondottan olvasóbarát rovat, de emellett ott a szofisztikált Kiskáté, amely az angolszász filozófiával, annak recepciójával foglalkozik, vagy a Kikötői hírek, amely Párizstól Szentpétervárig tekint ki az aktuális szépírói történésekre. Mindemellett rendkívül fontosnak tartjuk az utánpótlás felépítését is. Figyelni kell, ki jön mögöttünk, nyújtanunk a karunkat nekik, ha ezzel nem törődünk, nem csináltunk semmit.
Nem könnyű feladat ma megszólítani a fiatalokat, legalábbis ez a sztereotípia. Foglalkozása szerint középiskolai magyartanár. Mi a tapasztalata?
Zemélnyi Attila: Már évek óta csináltam a Deákpoézist, azaz verspályázatokat írtunk ki a fiataloknak, ebbe belevontuk a Műutat. Erre építettük rá a Szöveggyár című projektet – ezt itthoni és határon túli gimnazistáknak hirdettük meg a magyar nyelvű lírához köthetően –, amelynek a Factory adott otthont. Úgy láttuk, hogy a helyszín, a hajdani Vasgyár romos zónája nagy hatással volt rájuk, inspirálta őket. Ott is kitaláltunk újdonságokat, az évek alatt rengeteg innováció volt ebben is. Próbáltunk olyan dolgokat belerakni, most is próbálunk, ami markánsan megkülönbözteti a Műút gondolkodását, mondjuk, egy hagyományos folyóirat gondolkodásától. Otthonosabbá kívánjuk tenni ezt a szellemi műhelyt számukra.
http://www.boon.hu/a-bulis-slam-es-az-angolszasz-filozofia-jol-megfer-egymas-mellett/3685319
