Eddig az Orbán kormány, döntően az EU pénzeinek köszönhetően, képes volt fenntartani a gazdasági stabilitást. Alapvetően nem a gazdaság versenyképességének és a társadalom alkalmazkodóképességének javítására törekedett. Inkább a „leghangosabban nyikorgó kerékre figyelj” stratégiát alkalmazta. Ahol látványossá vált a leromlás, vagy erős társadalmi ellenállás mutatkozott, oda gyorsan átcsoportosított erőforrásokat. Így érte el, hogy a rendre felbukkanó összeomlást vizionáló jövendölések ellenére a szekér halad, bár inkább csak döcög, és mind jobban lemarad a környezetétől.
Figyelemmel azonban az éleződő globális problémákra valamint a világpolitika és a világgazdaság bizonytalan helyzetére, krízishelyzetek nagy valószínűséggel bekövetkezhetnek öt éven belül. Hasonló destabilizáló hatást váltana ki, ha valamilyen politikai vagy gazdasági ok miatt az EU kiegyensúlyozó szerepe jelentősen meggyengülne.
Az ilyen helyzet szinte azonnal megroppantja a diktátorok – estünkben Orbán Viktor – korábban olajozottan működő rendszerét. Ugyanakkor éppen a demokrácia hiánya miatt a változások ilyenkor többnyire társadalmi robbanás formájában mennek végbe. És ez a lehetőség irányítja rá a figyelmet a diktatúrák bukásának másik fontos tényezőjére: kormányképes alternatíva létrejöttére. Ha a nép nem zavar el egy diktátort, azt nem azért nem teszi, mert elégedett vele. Inkább azért tart ki mellette, mert nem lát kormányképes alternatívát. http://hvg.hu/itthon/20170527_Tarsadalmi_robbanas_Orban_Viktor_ellenzek_NER_perspektivak
