Almási és Lékó esetében, akik
az általam vezetett 2002-es olimpiai ezüstérmes csapat tagjai is voltak, hosszabb ideje tartó stagnálásról, vagy inkább lassú lejtmenetről beszélhetünk. Ráadásul, őket már nem hívják nagy tornákra, nem annyira érdekes a stílusuk, a játékuk, mert a folyamatosan pezsgésben lévő sportágban egyre fiatalabb játékosok jönnek megannyi új ötlettel, izgalmas megoldással. Elgondolkodtató, hogy Almási úgy lehet a magyar ranglistán első, hogy ideje jelentős részét már a civil élete tölti ki, autók tuningolásával foglalkozik. Központilag felépített, eredményes utánpótlás-nevelés mellett a 40 éves nagymestert már több fiatalnak meg kellett volna előzni. Ezt a feladatot nem lehet az erősen korlátozott forrássokkal rendelkező egyesületekre delegálni” – értékelt a nagymester.
Az ijesztő tendenciát alátámasztotta még néhány adattal Kállai.
Magyar klubcsapat például már hosszú évek óta nem indult a Klubcsapatok Európa Kupájában, itt régebben volt esély a végső sikerre is.
Probléma van a hazai egyéni és csapatbajnokságokon történő részvétellel is. Lékó például Európa több ország csapatbajnokságán is gyakran szerepel, itthon viszont már 20 éve semelyik egyesület színében nem ült asztalhoz. Lékó mellett a válogatottból Almási, valamint Balogh az elmúlt hat évben egyszer sem indult el a magyar egyéni bajnokságon, így a reményteljes fiataloknak esélyük sincsen velük összekerülni, tőlük valós versenyhelyzetben tanulni.
Ezek a cseppet sem építő jellegű versenyszokások már a reményteljes fiataljainkhoz is átgyűrűztek, hiszen
tavaly a 14, 16, 18 és 20 évesek lány- és fiú világbajnokságán egyetlen magyar versenyző sem indult.
Teljes cikk itt. http://index.hu/sport/sakk/2017/02/05/magyar_sakk_legjobb_valsag_rapport/
Archív fotó.
