Könnyű egyetérteni
a legutóbbi Slam Poetry Miskolc győztesével. Bájer Máté azt panaszolta többek között, hogy ha reggel felébred az ember és régi reflexből tömegkommunikációs hírforrásból szeretne egészségesen táplálkozni, gyakorlatilag felkopik az álla.
Az „utcapoéták” közül többen is érintették a témát, amely az elkövetkező évek sarkalatos kérdése, kihívása lehet: a szétzúzott, leszedált, a központi propaganda eszközévé tett tömegkommunikáció helyébe mi lép? Józan ésszel az gondolhatnánk, hogy a nagyságrendnyi nézőszám-, hallgatottság-, olvasottságszám-esések valahol felhívják a figyelmet a működőképtelenségre, de hagyjuk a racionalitást.
Az első válasz már megszületett, olyannyira, hogy azon nyomban igyekeztek megfojtani, szétzúzni, felhígítani. Az internet adta információcsere lehetőségei azonban kevésbé zabolázhatóak, és minden bizonnyal a ma még fehér foltok lefedésével ez lesz az egyik fő irány.
A másik fontos alternatívát a slammerek fogalmazták meg gyakorlatilag a műfaj „virágzása” óta, mely az „egyikünk beszél, a másikunk hallgat, legalább együtt vagyunk” Konrád György gondolatát viszi tovább, a jelek szerint hatásosan. Pap Gyula írása/boon.hu
