Ezek mennek a Facsén… és a szex sem szex többé, hanem undorító, aljas és szánalmas bűncselekmény

Péter KonokNézem a reakciókat ; a jó öreg, bevált, rendpárti hőbörgést és szentfazék morálsoviniszta pöfögést, kéjes szemforgatást, az ocsmány áldozathibáztatást. Az úgynevezett „véleményeket”, érkezzenek akár delikát füttyösnéniktől és decens savasbácsiktól, vagy amúgy akár emberszabásúnak tűnő neves újságíróktól.
Hát, kérem szépen: amint a nevében is benne foglaltatik, a nemi erőszak: erőszak. Tökmindegy, hogy az áldozat mennyire kivágott ruhát hord, egy-, avagy kétrészes fürdőruhában ment-e be az uszodába, mennyire részeg, vagy netán öntudatlan; nem számít, hogy mit mondott, netán mit ígért korábban, vagy kinek milyen hosszan és dévajul nézett a szemébe. Tökmindegy, hogy az elkövető minderről mit gondolt; irreleváns, hogy mit vélt tudni magáról, és mit vélt tudni az áldozatáról.
Ha a partner nem egyezik bele a szexbe (ellenzi, vagy éppen – például, mert a vidám cimborák már ájultra erőszakolták – nem tud róla), akkor onnantól nem partner, hanem áldozat; és a szex sem szex többé, hanem undorító, aljas és szánalmas bűncselekmény.
A nemi erőszak nem afféle tökös, férfias túlzás; nem valami bocsánatos csíny, és nem „kiprovokált” aktus. Nem, az áldozat nem akarja. Ezért erőszak. És az elkövető semmilyen értelemben sem áldozat; hiába szépreményű fiatalember, remek sportoló, tisztes családapa, felkent pap, vagy jó házból való úrigyerek. Nem őt „csábították” rosszra. (És éppen így hiába hajléktalan, szegény, sorsüldözött, megalázott és megszomorított. Ezek sem mentségek.) Ezek a dolgok egyszerűen nem ide tartoznak. És ennek evidenciának kellene lennie.