Nagy sajtóvisszhangot váltott ki, hogy körlevélben vállalt szolidaritást a cigányokkal, karácsonyi szentmiséjében pedig – amit a tévé is közvetített – átélt szavakkal beszélt az elesettekről. Miért kuriózum az olyasmi, aminek természetesnek kellene lenni a katolikus egyházban?
– Pontosan azon csodálkoztam én is, miért olyan meglepő, amit mondok. A jézusi példa a szolidaritásról, egymás segítéséről szól. Meg arról, amiről az előbb kérdezett: hogyan tudunk megszabadulni az okos számolgatás realitásától?
– A katolikus egyház költségvetése hány százalékát fordítja az elesettek támogatására?
– Sajnos, aránytalanul keveset. Épített örökségünk, a templomaink fenntartása majdnem a teljes költségvetésünket felemészti. A váci egyházmegyében kis töredék marad szociális támogatásra. Nagyon szeretném, ha idővel legalább annyit tudnánk a szegényekre áldozni, mint a templomokra.
– Mit szól a kormány szociálpolitikai intézkedéseihez, a közmunka kiterjesztéséhez?
– Ahogyan elődei, nyilván ez a kormány is követ el hibákat, de biztos vagyok abban, hogy őszintén szeretné megoldani a szociális problémákat. Sok polgármesterrel beszéltem, szinte mindegyikük előrelépésnek tartja a közmunkát. Mert a segélynél nincs megalázóbb.
– És az nem megalázó, hogy a közmunkáért – ha van egyáltalán – a minimálbérnél is jóval kevesebb a fizetség?
– A következő lépés a valódi munkahelyteremtés kell, hogy legyen. Én nem az autógyárakban, hanem a mezőgazdaságban látom a kiugrási lehetőséget, a jövőt. Hiszek abban, hogy jó irányba megy az ország, de nem lehet mindent a kormánytól várni. A finomhangolást a társadalomnak kell elvégeznie, ha azt akarjuk, hogy csökkenjen a távolság gazdagok és szegények között. Cikk itt.
