Iszonyatosan elméletiek vagyunk. Azt hisszük
például, hogy cigány és nem cigány gyerekek összezárva egy szebb világot építenek majd, miközben a háttérben az Örömóda zeng és uniós lobogókat feszít a szél. Ez nem így van. Cigány és nem cigány gyerekek összezárva esélyt kapnak arra, hogy megismerjék egymást. De ha a cigány gyerek eljátssza azt az esélyt, hogy őt már iskoláskorban tisztességesnek tartsák, akkor a 12 éves osztálytársa nem azért fogja utálni a cigányokat, mert az apjától azt hallja otthon, hanem mert egy héten kétszer veszik el a szendvicsét az iskolában. Ezek elképesztően valós dolgok, több száz településen történnek meg a hét bármelyik napján. Persze nem mindenütt. Kinek a dolga lenne elmagyarázni annak a fiúnak, hogy hogyan kell együtt élni? Hogy az összes előítélet, amit a szüleivel szemben a társadalom megfogalmaz, az már egészen kis korban, őáltala is visszaigazolást nyerhet…
Erős mondatok.
Ez a valóság. Cikk itt.
