Kedves Tóth Imre!
Nem tudtam, hogy a Szabad aHangos petíció mögött Te vagy.
Kérdeztem Gyenes Gábort, a miskolci aHang koordinátort, nem tud erről a kezdeményezésről.
Alaposan átgondoltad?
Megvan, hogy kik váltanák le a testületet és a polgármestert?
Üdvözlettel:
Csabalik Zsuzsanna.
Kedves Zsuzsanna!
Pár hónappal ezelőtt, megkerestem önt? vagy a Tisza nevezetű szervezet helyi vezetőit azzal, hogy segítsenek abban, hogy a miskolci polgármester és közgyűlés, mondjon le! Akkor azt kaptam, hogy óellenzéki dolog lenne ez! Érdekes, hogy most hirtelen jelentkezik és kérdéseket tesz fel!
Miskolcon van pár olyan képviselő, aki több mint 30 éve képviselő, és valamiért mindig megválasztják őket!
Esetleg ebben a három emberben, nem lehetne megtalálni a megfelelő polgármestert?
K
2 Responses
Káli Sándor volt segítői?
Átadom a szót Hobónak:
„Apám átkát komolyan vettem és ma is érvényesnek tartom. Azt is megértem, hogy milyen sebet ejtettem mérhetetlen hiúságán azzal, hogy 18 évesen eléálltam és szemébe mondtam a négy éve magamban ismételgetett mondatokat, aztán leléptem. Pár évre rá Édesanyám is otthagyta. Azt mondta, hogy ő is régóta készült erre, csak meg akarta várni, amíg a másik két fia is valamennyire felnő.
Apám testvérei komoly segítséget, lakásokat és állásokat kaptak tőle és onnan a »magasból« magasról lenézték, semmibe vették az »egyszerű prolikból« álló anyai rokonságomat.
Bátyja a háború előtt parkett-táncos volt úri kávéházakban és pénzért öreg úriasszonyokat dugott, majd a világégés után egy röpsasszéval kommunista lett. Innen egy piruettel a lenini Olimposzra röppent azzal, hogy a Rendőrtiszti Akadémián marxizmus-leninizmust tanított a tudatlan zsaruknak. [Szép történet. Ha valaki tudja a keresztnevét, kérem, írja meg.]
(Az egyik későbbi vizsgálótisztem a még hatvanas évek elején hozzá járt.)
Annyira hitt az eszmében, hogy bár 1958-ban gépkocsi kiutalást kapott egy Opel Kadettre, nem vette át, mert ahhoz szerinte – mint nekem mondta: »vér tapad«. Ám rendkívül büszke volt a helyette szerzett nullkilométeres Moszkvicsára, – Szürke Villámnak nevezte – annak ellenére, hogy azt háborús jóvátételként a fasiszta németországi Rüsselsheimben leszerelt és Moszkvába szállított Opel üzemben gyártották.
Apám nővére az újpesti Magyar Pamutipari Vállalatnál kapott személyzeti vezetői, vagy párttitkári állást? (Bocsánat, de ez 1956 előtt volt és nem tudom pontosan melyik funkció volt az övé.) Olyan komolyan vette munkáját, hogy a forradalom alatt hozzánk, Budára kellett menekülnie, mert a dolgozó nők meg akarták lincselni. Ezután a Munkásmozgalmi Intézet könyvtárosa lett.
Ez az intézet szorosan kötődik családunkhoz, mert György [Földes György történész] öcsém is itt dolgozott a hetvenes évektől, majd az átnevezett Politikatörténeti Intézet igazgatója lett. Innen ment nyugdíjba. Nagyobbik testvérem, Jóska 73 évesen is autószerelőként dolgozik, veteránautókat stoppolgat.
[…]
Apám nem tudta elviselni, hogy tudom róla, ő is tudja, nem érdemli meg a szeretetemet. Tudta: tudom, hogy hazudik, amikor azt mondja, hogy szeret; ezért hát sosem mondta. Hiszen amikor vert, vagy megalázott, olyan kifejezéseket használt újra és újra, amiket nem dühében talált ki ott és akkor.
A tekintetemből hamar felfogta, hogy amit tett és ahogyan tette, azt nem lehet megmagyarázni. Tudta, hogy felismertem az igazi énjét, amit még Anyám elől is titkolt, hiszen őt, vagy a későbbiekben a testvéreimet sohasem bántotta, így nekik fogalmuk sem volt természetének és lelkületének erről az oldaláról.
Azt hitte, hogy a fenyegetések, büntetések, a verések, az otthonról való elüldözések megtörnek és majd bocsánatot kérve kéredzkedek vissza az ő tökéletes, meleg családi fészkébe. De egy szót sem tudott kinyögni, amikor az érettségiről hazatérve rögtön eléálltam és beszéltem neki, hogy lelépek és soha többé nem akarom látni.”