A nevem Telegdy Zsolt. Motoros rendőr voltam.
Az életem és a halálom volt a rendőrség és a motorozás. Évekkel ezelőtt szolgálatban, szolgálati feladat ellátása közben a Társam, a motorom elhagyott és ez az életembe került. Hátrahagytam életem szerelmét, a páromat és életem értelmét, gyermekemet. Nem értelmetlen diszkó balesetben, részegen, eszemet veszítve, hanem szolgálatban, kötelességem teljesítése közben.
Tudjátok, itt, ebben a másik világban sokan vagyunk, akik éltünk és szolgáltunk. Innét fentről az elődeink azt látták, hogy eltemettetek minket tisztességgel, becsülettel, kit, hogyan, érdemei és beosztása szerint, tudjátok, ennek itt fent nem nagyon van jelentősége, itt az őrmester nem kisebb, mint az alezredes, vagy akár a tábornok.
Mint említettem motoros voltam, motoros, mint civil ember, a MOTOR volt az életem. Én sem voltam hibátlan, én is ember voltam, amíg éltem, de azért kérdeznék valamit azoktól, akik még ma is élnek.
Mondjátok el, ne nekem, hanem azoknak, akiket hátra hagytam a ti hibátokból, a ti hanyagságotokból, tudtok-e bújni az feleségetek mellé, magatokhoz tudjátok ölelni gyermekeiteket tiszta lelkiismerettel, abban a tudatban, hogy ráültettetek egy olyan gépre, ami alkalmatlan volt a közlekedésben való részvételre? Nyugodt-e a lelketek akkor, amikor tudtátok, hogy saját pénzemen vettem a SZOLGÁLATI MOTORRA ELSŐ HÁTSÓ GUMIT, MERT NEKEM A SZOLGÁLAT VOLT AZ ÉLETEM ÉS NEKEM EZ MÉG ENNYIT IS MEGÉRT!!!!! És most a családomat gyalázzátok, alázzátok???? Pitiáner kifogásokkal, pitiáner összegekkel?
„Igen tisztelt parancsnokaim és vezetőim”, akik családom lealázásában részt vesztek. Ti semmitől nem féltek? Ti tényleg nem hisztek abban, hogy egyszer, mindenkinél, egyenként megjelenek éjjel és mindenkitől, egyenként számon kérem a lelketeket? Ígérem, meg fogom tenni, ebben biztosak lehettek!!! Cikk itt.
