A remete levele 2. Másféle
nap süt az égen, mondják az erre járók, és érezzük is erősen. Szegényes jólétünk olvad tűle mint a hó Szent György napkor.
Elolvad tőle a kórházi ágy, a gyógyszerár támogatás, fogászat, műláb, szülőotthon, az oskola, a kenyér, a cukor, a megélhetés, felsorolni se tudom má! Újságot már régen nem veszek, most már szemüveget se adnak hozzá, meg minek is idegesítsem magam. Hazugságaikon nincs mit olvasni!
A legnagyobb bajom, hogy má, tehénszar sincs a határba, amivel fűteni tudnék, szenet má’ régen nem bírok venni. Gázom már régen nincs, a bab is drága!
Másrészt meg azt mondják a népek, ez az új nap igazán furcsán süt. Akire rásüt, arra rásüti a gazdagságot. Úgy hízik tűlle mint bikaborjú a friss marha répátúl. Másikra meg oly keveset süt, hogy dolgozni se bír tűle, mint az őszi légy repülni! Hogyan lehet ez fijam, én má sehogy se értem. Már énhozzám se jönnek a népek: sok remete van már a városba is, aki a fák alatt alszik. Az erdőt mind kivágják, ellopják! Helyette csak a BOKROS nő, annak meg mi haszna? Annyi a megcsalás, hogy nem győzöm a csipám törölni. Pedig igen hideg már a Bódva vize, így októberbe! Haj ha megadná nekünk a jó Isten, hogy a sok gazember is elhullana, mint a fa levele…
Azért ha erre járnál Szendrőládon, keress meg, oszt beszélgessünk. Józsi Bátyád!
1995. XI. 04. címzett göre gábor