Fotó: Soós Lajos

 

Élete

Édesapja, Für Lajos és édesanyja, Csuti Julianna református vallású kisparasztok voltak, akik az osztrák határ közelében levő faluban gazdálkodtak. Öt gyermekük közül három érte meg a felnőttkort – olvasható életrajzában a Parlament.hu-n.

Az általános iskolát Egyházasrádócon, a református népiskolában végezte. 1950-tõl a debreceni tudományegyetem hallgatója, 1954-ben szerzett középiskolai történelemtanári diplomát. 1954-tõl 1957-ig a Kossuth Lajos Tudományegyetem történelmi intézetében dolgozott, Szabó István professzor tanársegédjeként.

Letartóztatás, internálás

1956 októbere az egyetemen érte, a debreceni Kossuth Kör titkára lett. 1956. október 26-án a debreceni Szocialista Forradalmi Bizottmány titkárává választották. A második katonai inváziót végrehajtó orosz hadsereg katonái november 4-én hajnalban letartóztatták, és rövid időre internálták. 1956 karácsonya előtt szabadult, Franciaországba menekült, de 1957. május 16-án hazatért. Ezután egy évig állásnélküli volt. 1958. márciusban könyvtári alkalmazott lett a debreceni Tiszántúli Református Egyházkerület Nagykönyvtárában. 1961. márciustól a fővárosban rakodómunkás a Temaforg nevű vállalatnál. Fél év múlva Dabason, ezután Pestújhelyen kapott pedagógusi állást.

Tanítás

1964. januártól térhetett vissza a tudományos kutatói pályára, a Magyar Mezőgazdasági Múzeum tudományos munkatársa lett; felsőoktatási állást azonban még évtizedekig nem kapott, csak 1978-tól, illetve 1981-től taníthatott másodállásban előbb a nyíregyházi, majd az egri tanárképző főiskolán. Amikor az 1980-as évek közepén Irinyi Károly, a KLTE történészprofesszora katedrát ajánlott neki, a helyi vezetők és a pártközpont megakadályozták kinevezését.

1987-tõl az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán a közép- és kora újkori magyar történelmi tanszék docense, 1990-tõl egyetemi tanára. Kutatási területe a magyarországi agrártermelés és társadalom 18-20. századi története. 1958-ban bölcsészdoktori, 1971-ben kandidátusi címet, 1983-ban akadémiai doktori fokozatot szerzett. Közel kétszáz tanulmánya, cikke és tíz kötete jelent meg. Az MTA Agrártörténeti Bizottságának a tagja. 1997. január 16-án a francia becsületrend tiszti fokozatával tüntették ki.

Közíró, MDF-alapító

Közíróként az elsők között emelt szót a határainkon túl élő magyarság sorsáért. 1974-ben a Tiszatájban megjelent Milyen nyelven beszélnek a székelyek című írásáért évekig hallgatásra ítélte a hivatalos kultúrpolitika.

Politikai mozgástere 1986-1987-től változott meg lényegesen. Az 1987. évi első lakiteleki találkozón az MDF kilenc alapítójának egyike. Hozzászólásában a kisebbségi és a kisebbségvédelmi politika felelősségéről és összefüggéseiről beszélt. 1989. márciusban, az MDF I. országos gyűlésén elnökségi taggá választották. 1989. október 22-én, a II. országos gyűlésen az MDF köztársaságielnök-jelöltje lett. Jelöltségét a november 29-i, az elnökválasztást a választások utánra halasztó népszavazás után semmisnek nyilvánította.

Az 1990. évi országgyűlési választások második fordulójában Vas megye 5. sz. (Körmend és vidéke, így szülőfaluja) választókerületében második lett, mandátumát pártja Vas megyei területi listáján szerezte. 1990. május 3-tól honvédelmi miniszteri kinevezéséig az Országgyűlési emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi állandó bizottságának a tagja. 1990. május 23-ától a Horn-kormány megalakulásáig a Magyar Köztársaság honvédelmi minisztere volt. 1991. december 15-től 1993. május 26-ig az MDF ügyvezető elnöke volt; tisztéről önként mondott le. 1994. február 19-től, Antall József halála után a Magyar Demokrata Fórum elnöke. 1996. márciusában, az MDF X. országos gyűlésén nem jelöltette magát.

Az 1994. évi országgyűlési választásokon az MDF országos listájának második helyén szerepelt, mint Hajdú- Bihar megyei listavezető szerzett mandátumot. A honvédelmi állandó bizottság, azon belül az elvi, politikai, katonai albizottság tagja volt. 1996. március 7-én, az MDF X. országos gyűlése után, mivel a gyűlésen történtek miatt többen eltávoztak a pártból, kilépett az MDF frakciójából, független képviselőként dolgozott tovább.

2007-ben részt vett a Jobbik által életre hívott Magyar Gárda megalapításában.