Az utóbbi években egyre több munkavállaló költözik családostul Ausztriába – sõt Németországba is –, akiknek a gyermekei már kint kezdik el az iskolát. A német nyelv prioritása miatt anyanyelvük háttérbe szorul, s a beilleszkedés folytán a családok jövőbeni hazatérésének esélye egyre csökken. 
Mint azt Szalay-Bobrovniczky Vince osztrák nagykövet rádiónyilatkozatában elmondta, a magyar kisdiákok egyre nagyobb, olykor egyharmados arányban jelennek meg Burgenland és Bécs általános iskolai osztályaiban, sőt Ausztria nyugati részében, így Salzburg intézményeiben is. A jelenlegi magyarországi oktatáspolitika ismeretében vélhetően szakképzettséget is kint szereznek, és munkát is ott találnak majd nagyobb eséllyel. Ausztriában a magyar nyelvoktatás – Burgenland kivételével, ahol elvileg kétnyelvű iskolai oktatás zajlik – kifejezetten háttérbe szorul, a gyerekek anyanyelv-ismerete teljesen a szülők hozzáállásától, az otthoni nyelvhasználattól függ. A nagykövet szavaiból kiderül, hogy bár jogalkotói szinten is volna mit javítani a helyzeten, a nyelvvesztés másik oka a magyar ajkú szülők meglehetős passzivitása a szervezett iskolai magyar nyelvoktatást illetően.

 Mindehhez hozzájárul, hogy az anyanyelvnek nincs különösebb presztízse a fiatal nemzedékek körében. A nyelvvesztés még a burgenlandi magyaroknál is erős, holott ebben az egy tartományban a magyar a második hivatalos nyelvnek számít 2000 óta. Ebben az asszimiláció, a vegyes házasságok és az alacsony születésszám egyaránt közrejátszik – derül ki a 2012-es ELDIA európai többnyelvűségi kutatásból.

Hivatalos adatok hiányában az ausztriai magyarok számát mintegy 60 ezerre teszik, ebből 40 ezren vannak azok, akik Magyarországon születtek. A fennmaradó részt a két hagyományos kisebbség, azaz a burgenlandi és főként a bécsi magyarok teszik ki. A kutatás adatai szerint a magyarul beszélő ausztriai állampolgárok többnyire idősebbek és magas iskolai végzettségűek, akik unokáikkal már németül beszélnek, ugyanakkor az utóbbi években nagyszámú fiatal és gyerekes család vándorolt be az országba, akik a sikeres beilleszkedést, a német nyelv tökéletes elsajátítását helyezik előtérbe.

A magyar nebulók korai „elszármazását” erősíti az a tendencia is, hogy a híradások szerint a határ közeli osztrák és magyar településeken komoly harc folyik a gyerekekért, a helyi iskolák megtartása céljából. Egyes osztrák falvakban nyelvoktatást, ingyenes tankönyveket és síoktatást is biztosítanak a hozzájuk beiratkozó kisiskolásoknak, s a bejelentett lakcímet is „megoldják”, ahol szükséges. Így fordulhat elő, hogy egyes burgenlandi osztályok közel felét ingázó magyar gyermekek adják. A magyarországi települések viszont kedvezményes ingatlanárakkal csábítják az odatelepülőket, amennyiben azok gyerekeiket a helyi iskolába vagy óvodába íratják.
„Legalább 6-8 éve tartó jelenség, hogy a magyar gyerekek a burgenlandi iskolákba járnak, azaz ingáznak, nem egyszer úgy, hogy itthon elvégzik az alsó tagozatot, aztán átiratkoznak oda. Az oda-vissza ingázó iskolabusz már régóta megszokott látvány. Tény, hogy az osztrák közoktatás jóval gyakorlatiasabb, gyerekközpontúbb, mint a magyar, kevesebb az elmélet benne, emiatt nem túl könnyű a visszailleszkedés a hazai iskolarendszerbe. Viszont nagyon sok előnnyel is jár, például hatékony felzárkóztató német nyelvoktatást biztosítanak a külföldi gyerekek részére, és általában is rendkívül magas színvonalú az iskolai nyelvoktatásuk, amely az angol, plusz egy harmadik idegen nyelv elsajátíttatását jelenti” – meséli K. Viktória, negyvenes éveiben járó soproni szülő, aki sokáig ingatlanközvetítőként is dolgozott.

Viktória úgy látja, Sopronból gyakorlatilag a rendszerváltás óta ingáznak Ausztriába magyar munkavállalók. Ez sokáig főleg feketemunkákat jelentett, de 2011 óta, mióta Ausztria is megnyitotta a munkaerőpiacát, a kijárók többsége legálisan foglalkoztatott. A határok átjárhatósága az addig csendes Sopron életét is megváltoztatta: becslések szerint ezrével költöznek ide munkavállalók, főleg Kelet-Magyarországról, ami a lakosság felhígulását eredményezte, emiatt már a közbiztonság sem a régi. Megnőtt a lopások száma, és Sopronban is megjelentek a hajléktalanok, valamint az utcai prostituáltak. Az albérletpiac árai az égbe szöktek: nehéz kiadó lakást találni, egy 2-3 szobás panellakásért havi 350 eurót (plusz rezsi) is elkérnek, plusz kaució. Viktória szerint az a jellemző, hogy több munkavállaló bérel egy lakást afféle munkásszállásként, és időközönként hazalátogat. Az árak már vetekszenek az osztrák lakbérekkel, ezért sokan átköltöznek, ha találnak kint albérletet, és oda már inkább magukkal viszik a családjukat is.
Ausztriában a bejelentett munkahellyel rendelkezők, tehát a napi – akár 100 km-t – ingázók is családi pótlékban (2012-ben 2 gyerekre havonta közel 400 euróban), illetve családi adókedvezményben részesülnek. A magyarok elsősorban a vendéglátásban (szakács, cukrász, pincér), az idegenforgalomban (szobaasszony, konyhai segítő, takarító), egyéb szolgáltató ágazatokban, valamint építőipari szakmunkákban, egészségügyben, idősgondozásban vannak jelen. A képzettséget nem igénylő munkakörökben 5-6 eurós órabérek, azaz 1000 eurós havibér, a középfokú szaktudást igénylő helyeken 7-10 eurós órabér (1500-2000 eurós havibér) a jellemző. A kint albérletező és dolgozó magyarok kezdetben heti rendszerességgel hazajárnak, majd a látogatások havi vagy többhavi gyakoriságra ritkulnak le. Az a tapasztalat, hogy ha a családos kiköltözők gyerekei kint kezdenek óvodába járni, a hazatelepülés szinte kizárható – vélekedik Viktória.
A 32 éves Éva Vas megyéből jár ki Ausztriába szinte minden nap: szórólapot hord, idősekre vigyáz, vagy valamilyen mezőgazdasági munkát végez, például szőlőben dolgozik. Az osztrák állásportálokról válogat munkákat, mikor mi adódik. Többek között szobalány, kozmetikus, gyógymasszőr, mosogató, orvos, sales manager, fodrász, csomagoló állásokra lehet jelentkezni egész Ausztria területén. Széttárja a kezeit: „Sajnos a létünk forog kockán a munkahely hiánya miatt, nincs mi mást tennünk”.

A Randstad Workmonitor nemzetközi felmérés friss adatai szerint már a magyarok fele hajlandó lenne külföldre költözni egy jó állásért, és 93 százalékuk gondolja úgy, hogy Magyarországon nincs munkahelyi biztonság. A migrációs hajlandósági arány nem azonos a tényleges kiköltözéssel, de növekedése egyértelműen a migráció felfutásának irányába hat. Hárs Ágnes szociológus szerint hazánkban a 2004-es uniós csatlakozást követően szerényebb, a gazdasági válság kibontakozása (2007) után viszont gyorsuló ütemben nőtt a migráció, s lassan felzárkózunk a kelet-közép-európai régió átlagához, ami az össznépesség 5-6 százalékát jelenti. Bár – a fekete vagy szürke foglalkoztatást is hozzászámolva – becslések szerint már most is félmillió magyar dolgozik külföldön. A válság előtt főleg szakmunkások és diplomások jártak ki a „hagyományos” közeli célországokba, azaz Ausztriába és Németországba, és jellemzően a szakmájukban helyezkedtek el. 2007 óta megnőtt a nem a szakmájukban elhelyezkedő, „bármit” elvállaló migránsok száma. Az osztrák munkaerőpiac megnyitása után 2011-ben 35 ezer, 2012-ben már 53 ezer magyar foglalkoztatottat tartottak nyilván Ausztriában. Megvan a veszélye annak, hogy a hazai gazdasági mutatók alakulása, az intézményi változások, például az iskolarendszer és egyetemi képzés reformja, a politikai tényezők közrejátszása eltolja a magyarországi migrációt egy tartósan elvándorló pályára – figyelmeztet a szakember.
„Mi Eisenstadt mellett, egy üzemben dolgozunk a haverommal, míg a barátnőm Oberwartba jár ki naponta, és eladóként dolgozik egy boltban – mondja Gábor, aki Szombathely közelében lakik. – Nekünk könnyű így, hogy viszonylag közel lakunk és ingázunk, de egyre többen jönnek keletebbről is ide albérletbe, és elmondásuk szerint csak ugródeszkának használják, hogy innen járjanak ki, viszont később, ha összeszedik magukat, azt tervezik: amint találnak osztrák környéken kellemes és megfizethető albérletet, felhagynak a napi vándorlással és az egész családdal kiköltöznek. Úgy tudom csak Burgenlandban az összes munkavállaló tíz százaléka magyar. Ehhez még nyilván hozzájönnek a feketén foglalkoztatottak, akiknek száma a szigorú ellenőrzés ellenére is igen magas. Szerintem a fiatal diplomások is ugródeszkának tekintik csak Ausztriát, ezért szívesen vállalnak állást takarítóként, virágbolti eladóként, hogy aztán nyelvtudásuk tökéletesítésével tovább­álljanak Németországba.”
A belföldi migráció a határ menti magyar települések hivatalos statisztikájában kevéssé jelenik meg. A szombathelyi polgármesteri hivataltól Angyal László kommunikációs vezető úgy tájékoztatott: a város lélekszámának csökkenő tendenciája idén megállt, az első félévben csaknem fél-ezerrel nőtt a népesség. A növekedést elsősorban a jelentős helyi beruházások munkaerővonzó hatásával magyarázta. Mint fogalmazott, a helyiek életében az osztrák határ közelsége mindig előnyt jelentett, és ez ma is így van. Régi szokás, hogy a határ menti településekről a gyerekek kijárnak Ausztriába „német szót” tanulni.
www.atv.hu